Pályaképek a 20. századi református egyháztörténetből

2023-ban ünnepli a Károli Gáspár Református Egyetem alapításának 30. évfordulóját. Ehhez az alkalomhoz is kapcsolódik a Hittudományi Kar négy tanszékének közös kutatása, amely az egyetem jogelődjéhez, a Budapesti Teológiai Akadémiához, kötődő, a maguk korában már széles körű elismertséget szerző egyéniségeinek pályáját vizsgálja és mutatja be.

A kutatás célja, hogy nemcsak a vizsgált 20. századi személyek református egyház és teológiai képzés terén véghezvitt tevékenységét, hanem az egyházi és világi közéletben megnyilvánult szerepvállalásait, egyházi és azon kívüli kapcsolatrendszerét, hatásukat és emlékezettörténetüket is vizsgálat alá vonja.

A kutatás alapjául szolgáló személyek mind a maguk jogán lettek a korabeli református egyházi élet kiemelkedő szereplői. Ravasz László nem csupán a dunamelléki egyházkerület püspöke, de korszakának egyik legnagyobb tudású, ismert és népszerű igehirdetője, homilétája volt. Életpályájának ezen aspektusát gazdagítja további adalékokkal a kutatás. Sebestyén Jenő mint a teológia dogmatika professzora (1918-1946) és igazgatója (1928-38), kiterjedt holland kapcsolatrendszere és a magyar történelmi kálvinista irány képviseletével hagyott máig ható nyomot a budapesti lelkészképzésen. Gyakori vitapartnere volt a felekezetközi beállítottságú Victor János (teológiai tanár 1925-1932, 1949-1954) mint három korszaknak is (1. vh előtt, két vh. között, 2. vh után) kiemelkedő ébredési aktivistája, akinek ellentmondásos második világháború utáni tevékenysége terén végezhető el hiánypotló kutatás. Bartók György filozófus életének kevéssé ismert szelete 2. világháború után budapesti teológiai tanári munkássága. Szintén a második világháború utáni korszak meghatározó egyházi közéleti személyisége, a teológiai dékánja, majd a dunamelléki egyházkerület püspökhelyettese Pap László, akinek élettörténete, 56-os szerepét és azt követő meghurcoltatását is ide értve, még sok részletben feltárandó. A kutatás érdekes aspektusa a vizsgált személyek egymással való kapcsolatrendszerének, egymásra való hatásának feltérképezése is.

A kutatás alapját képezik nemcsak a vizsgálat alá vont személyek nyomtatásban megjelent művei és egyesek esetében közgyűjteményekben elhelyezett személyes hagyatékai, hanem az egyházi és világi levéltárak hozzájuk kapcsolódó iratanyagai is. A kutatás interdiszciplináris jellegét erősítik a teológia különböző területeiről (egyháztörténet, ószövetségi tudományok, homiletika, filozófia) együtt dolgozó kutatók.