A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának teológusai és vallástanár szakos hallgatói, valamint tanárai egy hét alatt utazták be a Szentföld jelentősebb helyszíneit. Bölcsföldi András, a HTK spirituálisának úti beszámolója a Reformátusok Lapja 30. számában jelent meg:
Izraeli tanulmányúton vett részt leendő lelkészeink és hitoktatóink jelentős része május 15. és 21. között. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának teológusai és vallástanár szakos hallgatói, valamint tanárai egy hét alatt utazták be a Szentföld jelentősebb helyszíneit. Az út célja az volt, hogy a diákok megtapasztalhassák a bibliai történetek földrajzi, kulturális és időjárásbeli sajátosságait” – az egyik résztvevő, Futó Katalin Remény ötödéves teológus így kezdte szentföldi beszámolóját. A járvány miatt többször is elhalasztott, ötvennégy fős tanulmányi kirándulás címe a 122. zsoltárban szereplő Ige lett: „Kívánjatok békét Jeruzsálemnek!” Az út alatt a Szentírásban fontos szerepet játszó helyeket, valamint Jézus és a tanítványok, az első keresztyének és a keresztesek munkálkodásának színhelyeit kerestük fel. Az elsődleges cél az volt, hogy a hallgatók a Szentföld megismerésével közvetlen tapasztalatot szerezzenek a fontosabb bibliai helyszínekről.
Talán nem kell hosszasan bizonygatni, mennyire jelentős a szerepe a teológusok és a vallástanárok tanulmányaiban a sok látott, olvasott, hallott élménynek és a közösség megélésének.
Utunk három nagyobb egységre tagolódott, ezek során Izrael jellegzetes, egymástól földrajzilag is elkülönülő tájait érintettük, a Szentföld jellemző és ikonikus helyeit. Az első és egyben legfontosabb hely Izraelben természetesen Jeruzsálem, ez a nyüzsgő, színes, többféle vallási hagyománnyal rendelkező, régi értékeit ma is híven őrző bibliai város. Itt minden lényeges látnivalót megtekintettünk: a Via Dolorosát (Jézus szenvedésének útját), a Szent Sír-bazilikát, amely egyszerre rejti a Golgota szikláját és Jézus sírjának helyét. A Haas Promenádról áttekinthettük a szent várost, ahogyan a zsoltár is írja: „...részeid jól illenek egymáshoz!” Látogatást tettünk az Olajfák hegyén, a Gecsemáné-kertben, majd a Jozafát völgyén keresztül a Szemét-kapun belépve a Siratófalnál álltunk meg imádkozni, onnan a zsidó negyeden és a Cardón keresztülvágva a Sion-hegyen felkerestük Dávid király sírját és az utolsó vacsora termét. Az Izrael Múzeumban Jeruzsálem hatalmas és jó átlátható makettje mellett a qumráni tekercseket is megtekinthettük. Hatalmas élmény volt felmenni a Templom-hegyre és megállni a város egyik fő látványossága, a messzire csillogó aranykupolás Szikladóm mellett, amelynek közelében – a feltételezés szerint – a templom és benne a Szentek Szentje állt. Betlehemet, Jézus szülővárosát is felkerestük, ahol Jézus születésének barlangjánál nemcsak a megszokott néhány másodpercet töltöttük el, hanem református karácsonyi dicséreteket is énekeltünk, rögtönzött kis kórussá alakulva. Itt felkerestük még a pásztorok mezejét, valamint egy palesztin keresztyén családot is támogathattunk vásárlásunkkal. „A betlehemi Születés temploma, pontosabban maga a barlang nagy hatással volt rám, és ott énekelni katartikus élmény volt” – számolt be Szilágyi Sámuel, aki hallgatótársaival együtt életre szóló tapasztalatokkal tért haza.
A második nagyobb tér a sivatag volt, amely Izrael nagy részének természetes felszíne is egyben. Itt nemcsak Jézus megkísértésének, majd megkeresztelésének helyét tekintettük meg Bethániában, hanem látogatást tettünk a híres tekercsek felfedezésének helyére Qumránban és Én-Gediben, az Ószövetség világát is megidézve. A szép természetvédelmi terület alkalmat adott a túrázásra is, így jutottunk el egészen Dávid vízeséséig. A sivatag természetes része a Holt-tenger, ahol nem maradhatott el a „lebegő” fürdőzés. Két jelentős sivatagi várost is felkerestünk: Bét-Seánt, ahol a legépebben megmaradt római romokat jártuk végig, és Sachnét, az édeni természetességet mutató oázist.
A tanulmányút második felében – amely földrajzilag a harmadik rész volt – tüzetesen bejártuk Galileát és a Tibériás-tavat, ahol Jézus elhívta tanítványait, és ahol az Újszövetség lényeges történetei játszódnak: így felkerestük Péter primátusának helyszínét, Kapernaumot, a Nyolc boldogság hegyét, Tabghát, az újabban megnyitott magdalai ásatást. Felkapaszkodtunk a Golán-fennsíkra is, ahonnét pazar panorámával szinte az egész Szentföldet beláthattuk. Felkerestük Jézus életének további vonatkozásait Názáretben és Kánában, valamint Pál apostolt megidézve Cézáreát a tengerparton, majd Akkót, a keresztesek városát. Utunkat a Kármel-hegy érintésével Jaffa művészi óvárosának a bebarangolásával fejeztük be. Az úton mindennap megálltunk lelki közösségre, előre beosztva mindig más tartotta az áhítatot, a helyszíneken a hallgatók olvasták fel az ott játszódó bibliai történeteket. Sokat tanultunk teológiailag is művelt idegenvezetőnktől, Grünhut Évától. A napi áhítatok mellett jelentősek voltak az esténként folytatott beszélgetések, a nap élményeinek közös feldolgozása, szerveztünk rövidebb esti spirituális és irodalmi sétákat is. A Galileai-tónál erre nem volt sem lehetőség, sem szükség, hiszen közvetlenül a tó partján volt a szállásunk, egy egykori kibucban, ami már maga élmény volt. Két este tartottunk élménykört, amelyben a saját tapasztalataink megosztása a többieket is gazdagította. Utunk egybetartozás-élményét az is növelte, hogy a diákok közt teljesen természetes módon voltak jelen a Károli-egyetem tanárai. A Hymnológiai Tanszék vezetésével remek szervezett (éneklapos) és spontán éneklésekben vettünk részt.
A keleti kultúrával való találkozás, az épített örökség és a természetes értékek, végső soron az egész út formálta a teológusok látását, erősítette keresztyén identitásukat és különleges közösségi élményt nyújtott. Ahogyan az egyik másodéves hallgató fogalmazott: „A teológián ilyen közösségi és egyben lelki élményem eddig még nem volt.” A diákok által megfogalmazott legjelentősebb élmények között – amelyeket Futó Katalin Remény gyűjtött egy csokorba – többször is szerepelt a csendes, egyórányi hajózás a Galileai-tavon, amelynek során úgy érezhették az ott lévők, hogy valóságos időutazáson vesznek részt. Ebben nagy szerepet játszott az a néhány perc, amikor a hajó motorját kikapcsolták, s csukott szemmel ringatózva tényleg úgy érezhettük: mi vagyunk a tanítványok, akik hamarosan találkoznak a Mesterrel. Hasonlóan nagy belső élményt jelentett az úrvacsorai közösség a Karmel-hegyen. Benedek Ildikó elsőéves hallgató azt is örömmel észlelte, hogy a jelentős szentföldi helyeken, templomokban magyar képzőművészek alkotásaival is találkozhattunk, például Kolozsváry Moldován István mozaikjával Názáretben, az Angyali üdvözlet templomában.
Sokan emelték ki a közösségi élményeket, az énekléseket a szent helyeken. „Itt még közelebb éreztem magam az Úrhoz” – fogalmazott Szász Anikó vallástanár.
A kirándulás tanulmány út jellegét többen hangsúlyozták: „Így sokkal jobban el tudom helyezni azokat a történeteket, amelyeket a Bibliában olvasok, és a mai politikai fejleményekkel is képbe kerülök” – fogalmazott Veres Ábel negyedéves hallgató, aki most először járt Izraelben.
– „Megérintett, hogy ott lehettem, ahol több mint kétezer éve Jézus is járt a tanítványaival, és hasonló dolgokat láthattam, mint amit ők láthattak.” Van olyan teológus is, aki kisgyermekkora óta vágyott erre az útra: „Hároméves korom óta vártam ezt az utat. Édesapám a ’90-es években járt Izraelben, és mindig felvillanyoztak a történetei” – mondta el Szilágyi Sámuel harmadéves teológus, aki arról számolt be, hogy nem fogta el őt a Szentföldön különösebb misztikus érzés, inkább otthon érezte magát Izraelben.
A teológusok szentföldi útja a Miniszterelnökség, a Dunamelléki Egyházkerület és a Károli Gáspár Református Egyetem támogatásával és a részvevők hozzájárulásával valósulhatott meg. Igyekeztünk megfelelni utunk választott Igéjének, és békét vinni és kívánni Jeruzsálemnek. Szívünkből kívánjuk, hogy egyszer ez valósággá váljék!
