160 éves a budapesti teológia
1855 október 10-én a Kálvin-téri templomban Báthory Gábor helyettes superintendens az egyházkerület nevében ünnepélyesen megnyitotta a pesti theológiai intézetet az esperesek, gondnokok, lelkipásztorok és nagyszámú gyülekezet előtt 15 elsőéves hallgatóval. „Az Úrra tekintve, Akinek egyházát terjeszteni s Lelke szerint élni” az új intézet legfőbb feladata, örömmel fogtak a munkához.
Budán és Pesten az ellenreformáció idején, a Türelmi Rendeletig (1781) sem gyülekezete, sem kollégiuma nem lehetett egyházunknak. A század végén merült fel a pesti Protestáns Egyetem felállításának gondolata. Ez a terv az 1848-as forradalom és szabadságharc és annak bukása miatt nem valósulhatott meg. Amint a szabadságharcot követő megtorló önkényuralom nyomása engedni kezdett, egyházunk azonnal hozzákezdett, hogy a Dunamelléki lelkészképzést megfelelő módon megoldja. A korábban Kecskeméten végzett lelkészképzés 1855 augusztusától Pestre helyeztettet át, mely örömünnep volt Buda és Pest reformátusainak és evangélikusainak, mert azt jelentette, hogy végre az ország fővárosában is otthont kapott a protestáns theologia és az evangéliumi ihletésű művelődés. Értelmes magyar református ember nem nézhette ezt a kérdést közönyösen.
Az intézet igazgatója, lelke és gazdája Török Pál pesti lelkész volt, akinek kiváló szervező-képességére, hatalmas munkabírására és erős kezére a megalapítás után is nagy szüksége volt a zsenge iskolának. A jónevű tanárok vonzották a hallgatókat, évről-évre újabb tanszékeket állítottak fel, erősödött a theologiai akadémia hírneve, nőtt hallgatóinak száma, de egyre nyomasztóbb lett a helyhiány. Kezdetben az egyházközség termeiben folyt az oktatás, sőt a professzorok saját lakásukban is tartottak előadásokat. 1863-ban épült fel az a két emeletes épület a Kálvin téri templom mellett, amely 1912-ig adott otthont a theologiának. A kezdeti célkitűzéseket röviden így fogalmazták meg: „olyan magasabb intézetté kell növekednie, amelyben előadják az összes theologiai tudományokat egész terjedelmükben, s pótolhassa némileg a külföldi egyetemeket azon ifjak részére, akik nem kereshetik fel azokat.”
Intézet 50 éves fennállásáról a jubileumi megemlékezés 1905. október 10-én du. 5 órakor volt a református főgimnázium dísztermében, az egyházkerület, egyházmegyék, budapesti gyülekezetek, tanintézetek képviselőinek és a Török család tagjainak részvételével.
A XX. sz. elején a Kálvin-téri helyiségek szűkösnek bizonyultak. Ezen valamelyest enyhített, amikor a református főgimnázium a Kálvin tér közelében fekvő Lónyay utcai új épületébe költözött, s az így felszabadult helyiségeket is a teológia kapta meg. Az 1904. évi bővítés sem oldotta meg a helyzetet, így az egyházkerület további megoldást keresett. Darányi Ignác egyházkerületi főgondok szívós munkája nyomán 1909-ben jelentős előrelépés történt: az egyházkerület a célra bérbe vette majd megvásárolta a kincstárból a Ferencvárosi Dohánygyár Ráday utcai telkét a rajta lévő épülettel. A tanári kar és az ifjúság 1912. június 19-én a tanévzárón vett búcsút a régi épülettől. November 2-án avatták fel a teológiai akadémia Ráday utcai új épületét, miután szeptember 16-án a főiskola megkezdte működését. Megnyílt az internátus, megfelelő elhelyezést nyert a püspöki hivatal, a Ráday Könyvtár és az egyházkerületi levéltár. Az 1912. évi egyházkerületi közgyűlés életbe léptette az új akadémiai szabályzatot, majd megalapította a szemináriumi könyvtárat, mindezekkel megvetette az akadémia munkájának alapját, segítette fejlődését. Az internátus ekkor, – tekintve a 10-es, 20-as évek budapesti lakásviszonyait – igen jól felszerelt volt: központi fűtés, villanyvilágítás volt mindenhol, s 2-4 ágyas, jól bebútorozott szobákban laktak a teológusok.
A két háború között érzékeny érintette az akadémiát is a gazdasági válság, mely mind a diákságot, mind a professzorokat sújtotta. 1931-ben az igazgató jelenti a választmánynak, hogy „a súlyos gazdasági helyzet nagy szegénységbe, sőt nyomorba döntött egy sereg (mintegy 30) hallgatót”. Egyre világosabban kibontakozott ebben a gazdasági válságokkal terhes időszakban, hogy a kivezető út a hívek, a gyülekezetek áldozatkészségében van. Ahogy az első világháború utáni ínségek között a tanárok is kijártak vidéki gyülekezetekbe „szuplikálni” – pénzbeli és élelmiszergyűjtést szervezni a konviktus javára, úgy újult fel ennek a gondolta 1940-ben, amikor B. Szabó János vértesaljai esperes készített javaslatot a szuplikáció megszervezésére a püspök pedig jelentést kért annak bevezetéséről. Megerősödött a teológusok másik szolgálata a legáció is. A 20-as évek elején 15-20-re süllyedt a legációs helyek száma a 40-es évek elejére 60-on felülre emelkedett, úgyhogy minden diáknak rendszeresen jutott legáció. A második világháború és az ostrom során tönkrement a tantermek jó része. Még az 1946/47-es tanév is a háború utóhatásainak jegyeit viselete magán.
1955-ben a Theológiai Akadémia fennállásának 100 éves jubileumát ünnepelték meg. Ekkor korszerűsítették az internátus egy részét, s javították az épület egyéb részeit. A jubileumi ünnepségre – híven a nagymúltú nemzetközi kapcsolataihoz – meghívták a külföldi protestantizmus, az Egyházak Világszövetsége vezetőit, akik közül tizenkettőt díszdoktorrá avattak. Az ünnepségsorozatban jelent meg könyv alakban az akadémia 100 éves története, ezüst és bronz emlékérmet adnak ki, s számos előadással, úrvacsorai istentisztelettel adtak hálát az akadémia 100 éves fennállásáért.
1956-ban a teológus ifjúság csatlakozott a felvonulókhoz, akiket a kapuban Papp László dékán igével indított útnak. A forradalom két teológus mártírját Herczeg Lajos és Magócsi István, a szabadságharc zavaros napjaiban a segíteni akarás vezette, s egy látogatásból hazatérve a Lónyai utcában lőtték le őket egy szovjet tankból. Önfeláldozásukra az udvaron felállított kopjafák emlékeztetnek.
Mondhatni két nyugodt évtized következett, mely épülésben és több új kezdeményezés elindulásában mutatkozott meg. Külföldi ösztöndíj lehetőségek nyíltak meg diákjaink előtt. A teológus ifjak lelki nevelésének fontosságát szem előtt tartva spirituálisokat állítottak be, külön a férfi és külön a női hallgatók számára. Az akadémiai ifjúságot az eddigieknél intenzívebben sikerült bekapcsolni az ország központjának szellemi életébe író-olvasó találkozók, művész bemutatkozások, kiállítások rendezésével. Az is először történt meg az akadémia életében, hogy a tanári kar és az ifjúság túlnyomó része külföldre utazhatott többnapos tanulmányi kirándulásra. Az első ilyen utak egyike Prágába vezetett. Megérlelődött az is, hogy a Ráday u. 28. számú épületben működő lelkészképzési, könyvtári, levéltári, egyház igazgatási, internátusi és konviktusi intézmények munkáját koordinálni kell, mert ezzel mindegyik tevékenységnek a hatásfoka növekedhet. Ennek a felismerésnek a hatására vette fel az intézmény együttes Ráday kollégium nevet 1979-ben.
1978-ban határozta el az egyházkerületi közgyűlés a bővítést és újjáépítést.’81 és ’83 között felépült az új épületszárny, melynek három emeletén összesen 75 kétágyas diákszoba és 8 lakás kapott helyet. 1983. október 10-én a Theologiai Akadémia 128. évfordulóján tartották az új épületszárny felavatási ünnepségét. 1983-87 között megtörtént a régi épület teljes felújítása. Jelentős belső átépítés során konyha, étterem, exhortációs terem, tanácsterem valamint dékáni hivatali helyiség alakult. A világon másodikként Bibliamúzeum nyílt az épületben. Végül a díszterem fölé egy kényelmes karzat építése során a terem befogadóképessége csaknem a kétszeresére bővült.. Az 1987. szeptember 27-29. napjain tartották a megújított kollégium felavatási és hálaadó ünnepségeit, melynek emléklapján ezen ige szerepel: „Ti magatok is mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá.” (1Pét 2,5)
Az 1990. évi XXIII. Tv. 5. paragrafusa alapján hozott 30/1990/III,21/OGY. számú országgyűlési határozat 1990. július 1-től egyetemmé nyilvánította egyebek között a Budapest Református Teológiai Akadémiát. Ezen a bázison a református zsinat 1993. február 24-i ülésén megalapította „a Károli Gáspár Református Egyetemet” a Budapest Református Teológiai Akadémia bővítésével és a Nagykőrösi és Dunamelléki Református Hitoktató és Tanítóképző Főiskola főiskolai karaként történt csatlakozásával melyet 1839-ben alapítottak. Megalapították a Bölcsészettudományi Kart, 1998-ban pedig megkezdte működését az Állam- és Jogtudományi Kar. A Hittudományi Kar két szakon, a teológus-lelkész és a vallástanár szakon folytat hat ill. öt éves, egyetemi szintű alapképzést. A teológia tudományát a teljes Szentíráshoz és református hitvallási iratainkhoz hűen műveli, és ilyen értelemben igyekszik hallgatóit is felkészíteni Istentől vett elhívásukra: a lelkipásztori, illetve a vallástanári munkára. 20 év elteltével a dunamelléki egyházkerület nagyszabású terv keretében újította fel az egész épületet. Az internátus szobái megszépültek, nagyobbá, kényelmesebbé váltak. Minden szobát hűtőszekrénnyel, Internet csatlakozással láttak el. A folyosók, az ebédlő a mellékhelyiségek új burkolatot kaptak. Megújultak a tantermek, a tanári szobák, a díszterem is. Ebben a légkörben tanulhatnak a jövendő lelkipásztorai és vallástanárai. Sok külső feltétel adott számukra a tanuláshoz, s a közösség építésével, egymásra figyeléssel sok jó cél valósítható meg. Több olyan közösségi tér van, melyek egymás építését, segítését szolgálják.
Török Pál – 1855-1860
Peti József – 1860-1862
Ballagi Mór – 1862-1867
Kovács Albert – 1867-1869
Farkas József – 1869-1870
Kovács Albert – 1870-1874
Farkas József – 1874-1878
Kovács Albert – 1878-1881
Szőts Farkas – 1881-1885
Farkas József – 1885-1888
Kovács József – 1888-1891
Petri Elek – 1891-1894
Szőts Farkas – 1894-1900
Szabó Aladár – 1900-1903
Hamar István – 1903-1906
Bilkei Pap István – 1906-1912
Marton Lajos – 1912-1915
Pruzsinszky Pál – 1915-1922
Kováts J. István – 1922-1928
Sebestyén Jenő – 1928-1936
Budai Gergely – 1938-1944
Csekey Sándor – 1944-1947
Pap László – 1947-1957
Czeglédy István – 1957-1960
Békefi Benő – 1960-1962
Nyáry Pál – 1962-1966
Huszti Kálmán – 1966-1967
Tóth Kálmán – 1967-1969
Huszti Kálmán – 1969-1970
Bajusz Ferenc – 1970-1971
Bucsay Mihály – 1971-1972
Szabó Géza – 1972-1973
Sarkadi Nagy Pál – 1973-1974
Huszti Kálmán – 1974-1975
Bajusz Ferenc – 1975-1976
Szabó Géza – 1975-1977
Bucsay Mihály – 1977-1978
Sarkadi Nagy Pál – 1978-1979
Pákozdy László Márton – 1979-1980
Tóth Kálmán – 1980-1981
Bajusz Ferenc – 1981-1982
Tóth Kálmán – 1982-1984
Ladányi Sándor – 1984-1986
Szűcs Ferenc – 1986-1988
Bolyki János – 1988-1990
Tenke Sándor – 1990-1992
Boross Géza – 1992-1993
Ladányi Sándor – 1993-1994
Pásztor János – 1994-1996
Tenke Sándor – 1996-2002
Németh Dávid – (mb.) 2002. (júl. 15.)-2002. (okt. 25.)
Németh Dávid – 2002. (okt. 25.)-2005
Békési Sándor – 2005-2011
Zsengellér József – 2011-2017
Kocsev Miklós – 2017-2023
Literáty Zoltán – 2023-
 |
 |
 |
 |
 |
Copyright © 2023 Károli Gáspár Református Egyetem. Minden jog fenntartva.