Miért lettem teológus diák?

Ablonczy Áron

Egész életemben farmer és kertész szerettem volna lenni. Apukám lelkész, így láttam a rengeteg beszélgetést és az állandó nyitottságot az emberekre, azonban ez sohasem hívogatott. Mindig azt gondoltam, ez túl nagy áldozat. De változott a helyzet. Megtértem, megváltozott az egész gondolkodásom és kipróbáltam magam a szolgálatban. Megszerettem és egyre lelkesebb lettem. Isten ekkor elkezdett arra hívni, hogy legyek lelkész. Minden erőmből tiltakoztam. De sok imádság és igei bíztatás hatására, fél év küzdelem után elfogadtam ezt, így Isten győzött. Szeretnék olyan szolgáló lelkész lenni, akit az Úr új és kreatív utakon vezet. Minden dologra nyitott vagyok és keresem a helyem az Ő szolgálatában. Akár egy missziós buszon, hajón vagy új gyülekezet alapításában, akár fiatalok között való evangelizálással szívesen szolgálnám az Urat. Hogy mindez hogyan lesz? Azt Isten fogja megmutatni.

Korsós Tamás

Konfirmálás után, – mint ebben az időszakban szinte mindennel,– eléggé hadilábon álltam, így azzal is, hogy ’mi leszek, ha nagy leszek?’. A kertész, szakács, földrajztanár utak gondolata után kilátástalan voltam. A lelkészem akkor kérdezte meg kicsit viccesen, hogy esetleg a lelkészségen gondolkoztam-e már? Igaz, hogy óvodás korom óta szinte minden alkalmon ott voltam a gyülekezetben, de akkor is: én lelkész?! Belegondolni sem mertem, mivel a családban messze nem volt ennek hagyománya. Aztán sokat vívódtam, és hiszem, hogy Isten arra indított napi bibliaolvasás és az ifjúsági órák tartása által, hogy a hiányosságaim ellenére mégis a teológián a helyem. Most, hogy már itt vagyok, tudom, hogy az Istennek való szolgálat az én utam, és nem is tudok mást elképzelni. Az emberi lelkek mentése a legnagyobb szolgálat, és nagy kegyelem, hogy ebben én is szolga lehetek. Az eddigi két évemet így tudnám jellemezni: „Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.” (Jób 5,1 8)

Jani Lívia

Miért szeretnék lelkész lenni? Racionális magyarázatot nem tudok rá adni. Sőt! Aki ismer, az tudja, hogy sokszor vagyok inkább Jónás, mint Ézsaiás. Ahogy az előbbi Tarsisba készült Ninive helyett, én a vegyész diplomáért küzdöttem… azonban, ha Isten feladatot szán az ember fiának (jelen esetben lányának), akkor az elől hiába fut el bárki, nyugodt szívvel nem menekülhet. Mi számomra ez a feladat? Átadni valamit abból a végtelen szeretetből, amit én is kaptam Istentől, Jézus Krisztus által.

Miért szeretnék lelkész lenni? Mert Isten ezen az úton vezet. Őt szolgálni felelősség, de kiváltság, és mérhetetlen öröm is. Így életemnek ez a legirracionálisabb döntése egyben a legjózanabb is, amit valaha meghoztam.

Weiner Zoltán

Engem gimnáziumi éveim utolsó nyári szünetében szólított meg Isten. Egy keresztyén szervezet napközis gyermektáborában voltam szolgálni, ahol a résztvevő gyerekeknek játékok, versenyek és angol órák között próbáltuk meg elmagyarázni Isten örömhírét. A táborban az ragadott meg a legjobban, hogy milyen hihetetlenül jó, amikor Isten használ – és hogy én ezt milyen szívesen csinálnám egy életen keresztül. Azután persze kétségek is felmerültek: biztos, hogy Isten az, aki elhívott és alkalmassá fog tenni engem erre? Erről még sokat kellett győzködnie csendességeken, Ézsaiás történetén és más embereken keresztül – de sikerült neki. :) Az alap elképzelésem itt a teológián sem változott, noha sok minden nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Főleg a bibliaismereti és a gyakorlati tárgyakat szeretem – úgy gondolom, ezek lesznek a leghasznosabbak későbbi lelkészi szolgálatomban. Nagyon fontosnak tartom a saját gyülekezeti életben való részvételt (és szolgálatot) a teológiai évek alatt. Nagyon hálás vagyok azokért a barátaimért, és – ha Isten is akarja – későbbi munkatársaimért is, akiket itt ismerhettem meg.

Dr. Pétery-Schmidt Zsolt Máté

Miért jelentkeztem a teológiára? Mert Istentől jövő személyes elhívásom van a lelkészi szolgálatra. Ez a helyes válasz. De ha teljes mértékben jó választ kellene adnom, amiben az igazságnak semmilyen hiánya nincs, akkor bajban lennék. Akkor úgy állnék a feladat előtt, ahogy Petőfi állhatott Szendrey Júlia előtt, amikor kereste a választ: Minek nevezzelek? Mert a jelentkezés és a tanulmányokban való kitartás mélyén ahhoz hasonló vágyódás és csodálkozás húzódik meg bennem Isten Igéje iránt, mint amit szerelemben lehet megélni. Ismerni akarom a Kijelentést. Vágyok rá, hogy az Istentől kapott Igét hitelesen hirdethessem és rácsodálkozok, amikor az mélységeiben egyre inkább feltárul előttem. Ezeknek az igényeknek a kielégítését itt lehet a legjobban és leghatékonyabban megkezdeni. És ez nem hamis szerelem. Ha nyitott szívvel és Lélekkel kutatjuk Isten akaratát, kijelentését, akkor nem fogunk csalódni benne. Ezért jelentkeztem a jogi egyetem elvégzése után a teológiára.

Horváth Dániel

17 éves koromig úgy gondoltam, zenész, vagy kutató kémikus leszek. Mindezek közepette azért foglalkoztatott Isten és az Ő Igéje, de sosem gondoltam rá, hogy lelkész legyek. Aztán egy nap, amikor körülöttem minden a káosz állapotához kezdett hasonlítani, és megkérdőjelezni látszottak a képességeim és lehetőségeim, Istent arra kértem, hogy mutassa meg, mégis mihez akar kezdeni az életemmel, vagy mit akar, hogy én mit kezdjek vele. Akkor küldött emberhalásznak, és bár még néhányszor kételkedtem magamban, az Ő elhívásában sosem. Igazán ügyemmé akkor vált a lelkészség, amikor a saját gyülekezetemben prédikálhattam, és megérezhettem, milyen, amikor a rám bízottak számára nyílik meg az Ige előttem. Mennyire más, mint a legációs élmények, vagy a gyakorlatok. Attól kezdve már én is éreztem, hogy ez az én feladatom és pályám, és teljes szívből tudok azóta erre készülni.

Horváth Ádám

Nagyszüleim szájából hangzottak el a következők, miután az egyik hétvégén fáradtan elmeséltem nekik a teológiával kapcsolatos élményeimet, tapasztalataimat: „Te egy nagyon szép szakmát választottál” – így nagypapám, mire nagymamám: – „nem szakma, hanem hivatás, a Jóisten hívta el.” Tényleg így volt, Isten hívott el a teológiára. Már sok éve ismertem Jézust, mint Megváltómat, mikor igéjével így szólított meg: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Péter 2,9)

Nem lehetett ellenkezni, mivel Őhozzá tartoztam, ezért azt tettem, amit mondott nekem. Ő ismer engem, ha szerinte alkalmas vagyok a teológiára, a lelkészségre, akkor ezért Ő kezeskedik. Engem tehát Isten szeretete és kegyelme vonzott a teológiára, így tudok most és a későbbiekben is beszélni Róla. Az örömöm, a vigaszom, hogy Isten megváltott gyermeke vagyok és Tőle kaptam elhívásomat. E nélkül nem érdemes belevágni a teológiai tanulmányokba. Ha lelkipásztor akarsz lenni, attól még nem biztos, hogy a teológián van a helyed, de ha Isten azt akarja, hogy lelkipásztor legyél, akkor a legjobb helyen leszel: a neked kirendelten.

Nagy József

Mielőtt a teológiára jelentkeztem, egy rendészeti iskolában tanultam, mivel rendőr szerettem volna lenni. Szolgálni és védeni akartam mindenáron. De ezen elhatározásom dacára, ezt az iskolát rövid időn belül otthagytam, mivel nem éreztem, hogy Isten itt akar látni, továbbá én sem éreztem a helyemen magamat. A családomban több rendőr is volt, ezért igen nehéz volt meglátnom azt, hogy Isten engem egy másfajta feladatra, másfajta harcra hívott el. De mégis felismertette velem, hogy Ő is azt szeretné, hogy szolgáljak és védjek, mégpedig az Ő ügyét szolgáljam és védjem. „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik.” (Ef 6,12) Azért jöttem a teológiára, hogy erre a szolgálatra, a lelkipásztori hivatásra megfelelő felkészítést kapjak, és kellőképpen felkészüljek. A teológia elkezdése egyfelől célba érkezés a számomra, mivel a helyemen érzem magam. Másfelől ez egy komoly munkának a kezdete. Először is ez komoly tanulással jár. Hiszen úgy tudja valaki Isten igéjét hirdetni, ha a lehető legjobban megismeri azt. Úgy lehet egy-egy konkrét élethelyzetre választ adni az ige alapján, ha az ember tisztában van a Bibliában leírtakkal. De ez a felkészülési folyamat nem csak ismeretszerzésből áll, hanem egyben komoly lelki harcot is jelent. Úgy gondolom, hogy ettől nem kell megijedni, hiszen ha Isten az, aki elhívott erre a szolgálatra, akkor meg fogja adni a győzelmet és a megerősítést ezekben a küzdelmekben. Meg fogja adni, hogy ne csak megpróbált, hanem kipróbált legyen a szolgálatra elhívott.