Tanszékvezető: Prof. Dr. Literáty Zoltán, dékán, tanszékvezető, egyetemi tanár
Oktatók:
Dr. Hős Csaba, egyetemi adjunktus
Prof. Dr. Kocsev Miklós, professor emeritus
Oktatott tárgyak: homiletika, homiletikai gyakorlat, liturgika, gyülekezetépítés, ekkléziasztika, diakónia, missziológia, retorika, beszédtechnika
A Gyakorlati Teológiai Tanszék oktatói munkájának célja, hogy a leendő lelkipásztorokat felkészítse a gyülekezeti szolgálat sokrétű feladatinak elvégzésére. Teszi ezt gyakorlati teológia-elméleti és a praxis kívánta gyakorlatiasság szempontrendszere alapján. A tanszék leghangsúlyosabb tantárgya a homiletika, mivel a reformátori teológiai rendszerben, ahogy Barth fogalmazza: „Az egész teológia művelése a prédikálásért történik.” Tíz kötelező tanegységen keresztül elméleti és gyakorlati módon a lehető legtöbb szempontból fókuszál az oktatás a prédikálás tudományára és gyakorlatára. Olyan interdiszciplináris tanegységek is ezt a célt tűzik ki, mint a retorika és a beszédtechnika. Az istentisztelet tudománya, a liturgika, amely a kultusz történeti, teológiai és gyakorlati kérdésire adja meg a választ. Fontos szerepet tölt még be a tanszék portfóliójában a missziológia és a gyülekezetépítés tanegység, amelynek célja, hogy különböző kontextusra nézve teológiai ismereteket biztosítson a gyülekezetek alapításával, építésével és működtetésével kapcsolatban. A tanszék több az intézményen kívüli szakmai gyakorlatot is szervez, amelynek célja, hogy a leendő lelkipásztorok minél jobban megismerjék a református egyház gyülekezeti valóságát, ebben az értelemben gyülekezet tudatos oktatásra törekszik.
A tanszékvezetők nevei és munkásságuknak ideje
Török Pál és Székács József (1855-1862)
Papp Károly (1862-1865)
Kovács Albert (1866-1904)
Bilkei Pap István (1905-1935)
Czeglédy Sándor (1935-1937)
Bodonhelyi József (1941-1965)
Szabó Géza (1966-1981)
Boross Géza (1982-2003)
Nagy István (2003-2014)
Kocsev Miklós (2014-2023)
Literáty Zoltán (2023-
A kar története
Török Pál és Székács József (1855-1862)
Tanszékünk első hat évében az ún. közös protestáns korszakban a gyakorlati teológia tárgyait Török Pál és Székács József adták elő. Török liturgikát, katechetikát és cura pastorálist adott elő, Székács pedig homiletikát. 1858-59-ben Székács vezetésével mind a négy évfolyamon heti két-két órában megindultak a homiletikai gyakorlatok is.
Papp Károly (1862-1865)
Tanszékünk első rendes tanára Papp Károly volt 1862-től 1865-ig. Rövid tanári működése alatt – írja róla Bodonhelyi József – Török Pál nyomdokán haladt. Higgadt, gyakorlatias nézeteit e korból még kecskeméti segédlelkészsége idején 1859-ben írt „Az evangélikus egyházi szolgálat” című cikke tükrözi (Kecskemét, Protestáns közlöny IV. évf.)
Kovács Albert (1866-1904)
Bodonhelyi József így méltatja: „Kovács Albert a magyar liberális theológia egyik legkiválóbb képviselője volt. Különösen, mint egyházjogász volt nagy, de gyakorlati theológiája is magas színvonalon állott. Rendkívül éles eszű, önálló szellem volt. Előadásait jellemezte az alaposság, tárgyilagosság, szigorú logika. Homiletikáján Vinet „a francia Schleiermacher” hatása látszik, rendszere kidolgozásában pedig a a nagy dogmatikus és gyakorlati teológus A. Schweizeré. A gyakorlati theológia Kovács szerint az egyházi szolgálat elmélete, mely által a lelkészeket a korszerű, modern keresztyénség szolgálatára készítette fel. Irodalmi munkásságából csak Egyházjogtanát (1878) és posthumus Homiletikját (1904) említjük.” (A Budapesti Ref. Theol. Akadémia története, 1955, p.181.)
Bilkei Pap István (1905-1935)
Kovács Albert utódjaként 1905-től 1935-ig működött a tanszéken, mint tanszékvezető professzor. Gyakorlati teológiája missziói töltésű gyakorlati teológia. Az általa annyit hangoztatott „új reformáció” jegyében áll egész életműve. Gyakorlati teológiája inspiratív hátteret adott a korabeli missziós törekvéseknek, a gyermekmissziós munkának, az evangélizációnak és diakóniának. A belmisszió poimenikai összefüggéseinek feltárásával legitimálta a belmisszió egyházébresztő és egyházépítő törekvéseit. Neves tanszékutódja, D. Dr. Bodonhelyi József – többek között – így jellemzi: „Munkásságát rövidesen úgy lehet összefoglalni, hogy Bilkei Pap István a belmisszió theológusa, elméleti rendszerezője volt, aki annak sok áldását teológiailag is gyümölcsöztette magyar református egyházunk javára.” (im. p.103.)
Dr. Czeglédy Sándor (1935-1937)
Mindössze két évig adta elő tanszékünk tárgyait, mint Bilkei Pap István utódja, mivel 1940-ben a debreceni fakultáns homiletika-, liturgika-, katechetikai tanszékére hívták meg. Főbb művei: Hit és történet (1935), A prédikáció gyülekezetszerűsége (1938), A választott nép (1940).
D.Dr. Bodonhelyi József (1941-1965)
Munkássága mérföldkő tanszékünk történetében. Általa újra megelevenedett a református lelkészképzésben a puritán szellem. Bodonhelyi József egyházunk nehéz évtizedeiben is hű maradt a Bibliához, hitvallásainkhoz, Kálvinhoz és a puritán teológiai örökséghez. Az egyre élesedő antiklerikalizmus félelmetes éveiben is példaadó módon képviselte Isten szolgálatának református követelményeit: az érett hitbeli döntést, a református aszkézist, a szentéletre való törekvést, mindenekelőtt azonban Isten Igéje feltétlen tekintélyének elismerését. Mi tanítványai előadásai által ismertük fel, hogy nem a Biblia áll a mi kritikánk alatt, hanem nekünk kell szüntelenül a Biblia kritikája alá állni. Tőle tanultuk meg, hogy Isten Igéje szolgálatának elengedhetetlen alapfeltétele az élő református kegyesség.
A gyakorlati teológia relativizálása idején Bodonhelyi József egyrészt igazolta a gyakorlati teológia tudományos jellegét. Másrészt nélkülözhetetlenségét a gyülekezet élete szempontjából. Ő ébresztett rá, mennyire nem mindegy milyen vezérszempontok szerint történnek a gyülekezetben a lelkészi, a presbiteri és egyéb szolgálatok. Ő vezetett rá arra a felismerésre, hogy a gyülekezeti szolgálatoknak alapvető bibliai szempontjai vannak, melyek büntetlenül nem mellőzhetők. A gyülekezet Krisztus teste, ami azt jelenti, hogy benne minden szolgálat igazi Alanya Jézus Krisztus. Az Ige szolgálatának ez a krisztocentrikusság új tanítás volt az antropocentrikus egyházszemlélet idején. A mi nemzedékünk számára így lett világossá, hogy a gyülekezeti szolgálatok milyen döntően fontos követelménye a textus szerűség. Bodonhelyi József professzori munkássága az egyház tendenciózus sorvasztása idején pneumatikus inspirációja volt az egyházépítésnek, a misszió és a diakónia gyakorlásának. Tőle tanultuk meg, hogy az evangélium hirdetésének egyetlen hiteles pecsétje a szeretetszolgálat.
1909. március 15-én született Fülöpszálláson. Gimnáziumi tanulmányait a Kecskeméti Református Gimnáziumban végezte. Kitüntetéssel érettségizik, teológiát Debrecenben, Halléban és Aberdeenben hallgatott. Aberdeenben 1936-ban filozófiai doktorátust szerez. Hazatérve vallástanári vizsgát tesz és teológiai magántanár képesítést nyer. Gyülekezeti lelkipásztor volt Orgoványban és Debrecenben. 1942-ben a megüresedett gyakorlati teológiai tanszékre hívja meg őt professzornak a Budapesti Református Teológiai Akadémia Tanári Kara. Tanszékünkön működött 1965. október 24-én bekövetkezett haláláig. Halála előtt négy éven át a Budapesti Kálvin téri Református Egyházközség egyik lelkipásztori állását is betöltötte Muraközi Gyula utódjaként. Professzori munkássága mellett tagja volt az Országos Református Zsinatnak, a Dunamelléki Református Egyházkerületnek és a Budapest Északi Egyházmegyének pedig tanács bírája volt.
Főbb művei:
D.Dr. Szabó Géza (1966-1981)
Egyháztörténész, dogmatikus és filozófus volt. Bodonhelyi József váratlan tragikus halála után a Zsinati Elnökség más jelölt nem lévén őt bízta meg tanszékünk vezetésével. Majd kinevezte őt rendes tanárnak is. Nagy ambícióval igyekezett eleget tenni feladatainak. Élénk publicisztikai tevékenysége közben nem jutott ideje szaktárgyai önálló kidolgozására. Ezért azokat Bodonhelyi József kurzusai nyomán adta elő. Ezért 1966 és 1981 között is Bodonhelyi József gyakorlati teológiája hangzott tanszékünk előadásain. Tanszékünk azért tartozik köszönettel Szabó Gézának, mert nem engedte elenyészni, feledésbe merülni Bodonhelyi József tudományos hagyatékát. Szabó Géza ezáltal segített megóvni a huszadik század hatvanas hetvenes éveinek magyar református igehirdetését és lelkészi szolgálatát a szekularizálódástól, az elposványosodástól. Az 1980-ban a nyugdíjba vonulása előtti esztendőben publikált „A felkészüléstől az igehirdetésig” című tanulmánya reprezentatív összefoglalása a Bodonhelyi-Szabó homiletikának.
1916. április 18-án született Zólyomban. Gimnáziumi érettségit Salgótarjánban tett. Teológiát Budapesten és Halléban hallgatott. 1940-ben Halléban avatják a teológiai tudományok doktorává. 1943-ban a budapesti Pázmány Péter Egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerez. 1948-ban a Budapesti Református Theológiai Akadémián tesz magántanári vizsgát a rendszeres teológia tárgyköréből. 1945 és 1950 közötta Budapesti Református Gimnázium vallástanára. 1950-1958 között Budapest Külső-Kelenföldi, 1958-1966 a Budapest Belső-Csepeli egyházközség lelkipásztora. 1966-1981 között tanszékünk professzora. Meghalt Budapesten, 1993. október 3-án.
Főbb művei:
Dr. Boross Géza (1982-2003)
Szabó Géza 1981-es nyugdíjba vonulásával megüresedett a Gyakorlati Teológiai Tanszék. A Tanári Kar 1982-ben Dr. Boross Gézát, a Budapest-Törökőri egyházközség lelkipásztorát bízta meg a tanszéki teendők ellátásával. 1983. január 1-i hatállyal tanszékvezető tanári kinevezést nyert a Református Zsinat Elnökségétől, majd Göncz Árpád köztársasági elnöktől „egyetemi tanár” kinevezést vehetett át 1999. július 1-én.
Dr. Bodonhelyi József tanítványaként híven követte tanára puritánságát, hitből fakadó tudományos munkásságát. Dr. Boross Géza élete ékes bizonyítéka annak, hogy az istentiszteletünknek a tudomány művelésében is látszania kell.
Méltán rajongtak érte tanítványai, hiszen a néha száraz és unalmas tananyagot is – prédikációs vérmérsékletének segítségével – élvezetessé tudta varázsolni. Egy a 80-as évek derekán végzett diákja szavaival élve: „Boross Géza végre színt hozott a teológia életébe. Órái nem csak tartalmukban, de előadásukban is élvezetesek voltak.” Dr. Boross Gézának nem lehet zavarba ejtő kérdést feltenni a gyakorlati teológia terén, hihetetlenül széleskörű olvasottságának, fejben tartott bibliográfiájának köszönhetően, melyet szívesen oszt meg minden őhozzá forduló lelkésszel vagy diákkal.
Dr. Boross Géza – 1958 óta szűnni nem akaró – termékeny munkásságának publicisztikái a magyar gyakorlati teológiai szakirodalom nélkülözhetetlen termékei. Hat homiletikai monográfiája, tíz teológiai tankönyve és több mint kétszáz tanulmánya/cikke jelent meg eddig a szaksajtóban. (Főbb műveit ld. lentebb). Tanulmányai hűen tükrözik a korabeli – főleg német nyelvű – szakirodalom legújabb kutatásainak eredményeit, de ugyanakkor sohasem rugaszkodik el a magyar egyházi realitásoktól, s minden erejével egyházunk aktuális kérdéseire keresi, s adja meg a választ.
A gyakorlati teológián belül szíve mindig is a homiletikáért dobogott. De a polarizálódó és fragmentizálódó gyakorlati tudományágak ellenére, Dr. Boross Géza – talán az utolsó – olyan szakemberek egyike, aki alapos felkészültségének egyszerre adta bizonyságát, ami az összes gyakorlati teológiai aldiszciplinát illeti.
Dr. Boross Géza 2003-ban vonult nyugdíjba, azóta a Gyakorlati Teológiai Tanszék emeritus professzora.
Dr. Boross Géza 1931. decemberében született Kiskunhalason, hívő református családban.
Gimnáziumi érettségit 1950-ben tesz a ceglédi Állami Kossuth Lajos gimnáziumban. Theológiai abszolutóriumot 1955 őszén szerzett. 1955-1956-ban D.Dr Bodonhelyi József tanársegéde a gyakorlati teológiai tanszéken. 1963-ban szentelik református lelkésszé.
1957-58-ban, majd 1972-ben három hónapig a Reformierter Bund Wuppertal – elberfeldi Prédikátorszemináriumában tanul, mint ösztöndíjas.
1958-1963 között Kálvin-téri segédlelkész.
1963-1984 között Törökőri lelkipásztor.
1970-ben magna cum laude minősítéssel teológiai doktori címet nyer Debrecenben gyakorlati teológiai tanszékcsoportból. Disszertációjának címe: „A prédikáció dinamikája”.
1982-2003 A Budapesti Református Theológiai Akadémia, majd Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának rendes tanára, tanszékvezető professzora.
2003 óta mint nyugalmazott óraadó professzor öregbíti az intézmény hírnevét.
1982-1992, majd 1996-2003 a Doktorok Kollégiuma Gyakorlati Teológiai Szekciójának vezetője.
Díjak:
1977 – Das Diakonische Werk a diakónika terén kifejtett munkásságáért ezüstkereszttel tünteti ki.
1978 – Das Diakonische Werk a diakónika terén kifejtett munkásságáért aranykereszttel tünteti ki.
2003 – A Magyarországi Baptista Egyház Spurgeon-díjjal tünteti ki C.H. Spurgeon életének és munkásságának kutatásáért és magyar nyelvű publikálásáért
Főbb művei:
Dr. Nagy István (2003-2014)
2003-ban Dr. Nagy István vette át a Gyakorlati Teológiai Tanszék vezetését. Ízig-vérig református lelkipásztorként nagy hangsúlyt fektetett a leendő lelkipásztor nemzedék homiletikai képzésére. A rendszerváltás után a református iskolaügy megújításáért fáradhatatlanul dolgozott és nagy sikereket ért el. Főiskolai főigazgatóként, majd dékánként, időközben rektorként, végül tanszékvezetőként állt a Károli Egyetem szolgálatára. Könyvei, cikkei és előadásai az igeszerű, logikusan építkező valamint gyülekezetszerű reformátori igehirdetés-eszmény irányába vezették az ifjúságot. Homiletikai-teológiai látása pedig szorosan illeszkedett a Gyakorlati Teológiai Tanszék nagy elődeinek – Ravasz László, Czeglédy Sándor, Bodonhelyi József, Boross Géza – sorába. Az írásaiból és előadásaiból elsajátítható tudásanyagon saját élete volt a pecsét. Lelkipásztori éveiben szerzett tapasztalatai életszerűvé és gyakorlatiassá tették tanításait. Megközelíthető ember volt, egyenes és őszinte. Ajtaja mindig nyitva állt, bárki is érkezett hozzá éjjel vagy nappal. Nem csak oktatója, de mestere volt a rábízottaknak, akikkel együtt élt és lélegzett a teológia és a főiskola falain belül és kívül. Szerette az ifjúságot, az Istentől rendelt helyén volt közöttük.
Dr. Kocsev Miklós (2014-2023)
Kocsev Miklós a gyakorlati teológia professzora kilenc éven át vezette a tanszéket. Holland és német gyakorlati teológusok műveinek kiváló ismerője, kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező professzor volt. Kutatásaiban nagy hangsúlyt fektetett a teológia, a gyakorlati teológia és a kultúra kapcsolatára.
Kocsev Miklós 1981-ben szerzett református lelkészi oklevelet Budapesten, egy év múlva pedig Hollandiában, a református teológus szakon diplomázott (GKN Kampen THHK). Többek között Dégen, Nagyatádon és Balatonszárszón szolgált református lelkészként, utóbbi településen húsz éven át. Kocsev Miklós 2014-ben kontextuális lelkigondozói diplomát is szerzett hollandiai tanulmányútján, valamint rengeteget tett a holland–magyar református kapcsolatok épüléséért. Doktori disszertációja Ezredvégi színek. Impulzusok a holland református gyakorlati teológiából címmel hiánypótló műként jelent meg 2006-ban.
 |
 |
 |
 |
Copyright © 2026 Károli Gáspár Református Egyetem. Minden jog fenntartva.