Gyakorlati Teológiai Tanszék

Tanszékvezető: Dr. habil. Literáty Zoltán, dékán, tanszékvezető, egyetemi docens

Oktatók: Dr. Hős Csaba egyetemi adjunktus
Prof. Dr. Kocsev Miklós professor emeritus

Oktatott tárgyak: homiletika, liturgika, diakónia, missziológia, beszédtechnika, egyházi ének

Tanszék története:

A Budapesti Református Teológiai Akadémián az egyházi ének és egyházi zene oktatását olyan tanárok, professzorok látták el, akik a gyülekezeti énekek megtanításán túl a himnológia (az egyházi énekek tudománya) rejtelmeibe is bevezették a hallgatókat, valamint az orgona- ill. harmóniumjáték alapjaira megtanították a leendő lelkipásztorokat. Az énekléshez tehetségesebb hallgatókból kórust szerveztek, mindezzel segítve a gyülekezetekbe kerülő lelkészeket, hogy a kántorok szolgálatát jobban figyelemmel kísérhessék, felügyelhessék. Minthogy a himnológia a gyakorlati teológia része, az önálló himnológiai tanszék megalakulása előtt az egyházi ének és zene oktatása a gyakorlati teológiai tanszék feladatkörébe tartozott. Losonczy Lajos zenetanár munkáját Dr. Gárdonyi Zoltán folytatta, aki nemcsak a soproni Evangélikus Tanítóképző, hanem a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzora is volt. A ma is használatos református énekeskönyv szerkesztésében kulcsszerepet játszó Dr. Csomasz Tóth Kálmán lelkipásztor, zenetudós, himnológus 1952-től előbb szakelőadó tanárként, majd az ő működési ideje alatt megalakult himnológiai tanszék professzoraként egy egész lelkésznemzedéket tanított, közel három évtizeden keresztül. 1979-től Máté János orgonaművész, zenetanár vette át a tanszéket, fáradhatatlan munkával újjászervezte a Ráday Kórust, szívvel-lélekkel tanította a református énekeskönyv teljes anyagát, eközben nem tartotta rangján alulinak, hogy olyan teológiai hallgatókat okítson az alapvető kottaismeretre és billentyűs hangszerjátékra, akik korábban zenét egyáltalán nem tanultak. 1998-ban bekövetkezett haláláig csaknem húsz éven át végezte hűséggel feladatát, küldetését. Az ének-zene oktatását ezután tanársegédje, Vizi István lelkipásztor vette át.


A tanszékvezetõk nevei és munkásságuknak ideje
(írta Dr. Boross Géza 1855-1981 közötti idõszakról és Literáty Zoltán 1982-2008 közötti idõszakról)

Török Pál és Székács József (1855-1862)
Papp Károly (1862-1865)
Kovács Albert (1866-1904)
Bilkei Pap István (1905-1935)
Czeglédy Sándor (1935-1937)
Bodonhelyi József (1941-1965)
Szabó Géza (1966-1981)
Boross Géza (1982-2003)
Nagy István (2003-2014)
 

Török Pál és Székács József (1855-1862)

Tanszékünk elsõ hat évében az ún. közös protestáns korszakban a gyakorlati teológia tárgyait Török Pál és Székács József adták elõ. Török liturgikát, katechetikát és cura pastorálist adott elõ, Székács pedig homiletikát. 1858-59-ben Székács vezetésével mind a négy évfolyamon heti két-két órában megindultak a homiletikai gyakorlatok is.

Papp Károly (1862-1865)

Tanszékünk elsõ rendes tanára Papp Károly volt 1862-tõl 1865-ig. Rövid tanári mûködése alatt – írja róla Bodonhelyi József – Török Pál nyomdokán haladt. Higgadt, gyakorlatias nézeteit e korból még kecskeméti segédlelkészsége idején 1859-ben írt „Az evangélikus egyházi szolgálat” címû cikke tükrözi (Kecskemét, Protestáns közlöny IV. évf.)

Kovács Albert (1866-1904)

Bodonhelyi József így méltatja: „Kovács Albert a magyar liberális theológia egyik legkiválóbb képviselõje volt. Különösen, mint egyházjogász volt nagy, de gyakorlati theológiája is magas színvonalon állott. Rendkívül éles eszû, önálló szellem volt. Elõadásait jellemezte az alaposság, tárgyilagosság, szigorú logika. Homiletikáján Vinet „a francia Schleiermacher” hatása látszik, rendszere kidolgozásában pedig a a nagy dogmatikus és gyakorlati teológus A. Schweizeré. A gyakorlati theológia Kovács szerint az egyházi szolgálat elmélete, mely által a lelkészeket a korszerû, modern keresztyénség szolgálatára készítette fel. Irodalmi munkásságából csak Egyházjogtanát (1878) és posthumus Homiletikját (1904) említjük.” (A Budapesti Ref. Theol. Akadémia története, 1955, p.181.)

Bilkei Pap István (1905-1935)

Kovács Albert utódjaként 1905-tõl 1935-ig mûködött a tanszéken, mint tanszékvezetõ professzor. Gyakorlati teológiája missziói töltésû gyakorlati teológia. Az általa annyit hangoztatott „új reformáció” jegyében áll egész életmûve. Gyakorlati teológiája inspiratív hátteret adott a korabeli missziós törekvéseknek, a gyermekmissziós munkának, az evangélizációnak és diakóniának. A belmisszió poimenikai összefüggéseinek feltárásával legitimálta a belmisszió egyházébresztõ és egyházépítõ törekvéseit. Neves tanszékutódja, D. Dr. Bodonhelyi József – többek között – így jellemzi: „Munkásságát rövidesen úgy lehet összefoglalni, hogy Bilkei Pap István a belmisszió theológusa, elméleti rendszerezõje volt, aki annak sok áldását teológiailag is gyümölcsöztette magyar református egyházunk javára.” (im. p.103.)

Dr. Czeglédy Sándor (1935-1937)

Mindössze két évig adta elõ tanszékünk tárgyait, mint Bilkei Pap István utódja, mivel 1940-ben a debreceni fakultáns homiletika-, liturgika-, katechetikai tanszékére hívták meg. Fõbb mûvei: Hit és történet (1935), A prédikáció gyülekezetszerûsége (1938), A választott nép (1940).

D.Dr. Bodonhelyi József (1941-1965)

Munkássága mérföldkõ tanszékünk történetében. Általa újra megelevenedett a református lelkészképzésben a puritán szellem. Bodonhelyi József egyházunk nehéz évtizedeiben is hû maradt a Bibliához, hitvallásainkhoz, Kálvinhoz és a puritán teológiai örökséghez. Az egyre élesedõ antiklerikalizmus félelmetes éveiben is példaadó módon képviselte Isten szolgálatának református követelményeit: az érett hitbeli döntést, a református aszkézist, a szentéletre való törekvést, mindenekelõtt azonban Isten Igéje feltétlen tekintélyének elismerését. Mi tanítványai elõadásai által ismertük fel, hogy nem a Biblia áll a mi kritikánk alatt, hanem nekünk kell szüntelenül a Biblia kritikája alá állni. Tõle tanultuk meg, hogy Isten Igéje szolgálatának elengedhetetlen alapfeltétele az élõ református kegyesség.
A gyakorlati teológia relativizálása idején Bodonhelyi József egyrészt igazolta a gyakorlati teológia tudományos jellegét. Másrészt nélkülözhetetlenségét a gyülekezet élete szempontjából. Õ ébresztett rá , mennyire nem mindegy milyen vezérszempontok szerint történnek a gyülekezetben a lelkészi, a presbiteri és egyéb szolgálatok. Õ vezetett rá arra a felismerésre, hogy a gyülekezeti szolgálatoknak alapvetõ bibliai szempontjai vannak, melyek büntetlenül nem mellõzhetõk. A gyülekezet Krisztus teste, ami azt jelenti, hogy benne minden szolgálat igazi Alanya Jézus Krisztus. Az Ige szolgálatának ez a krisztocentrikussága új tanítás volt az antropocentrikus egyházszemlélet idején. A mi nemzedékünk számára így lett világossá, hogy a gyülekezeti szolgálatok milyen döntõen fontos követelménye a textusszerûség. Bodonhelyi József professzori munkássága az egyház tendenciózus sorvasztása idején pneumatikus inspirációja volt az egyházépítésnek, a misszió és a diakónia gyakorlásának. Tõle tanultuk meg, hogy az evangélium hirdetésének egyetlen hiteles pecsétje a szeretetszolgálat.
1909. március 15-én született Fülöpszálláson. Gimnáziumi tanulmányait a Kecskeméti Református Gimnáziumban végezte. Kitüntetéssel érettségizik, teológiát Debrecenben, Halléban és Aberdeenben hallgatott. Aberdeenben 1936-ban filozófiai doktorátust szerez. Hazatérve vallástanári vizsgát tesz és teológiai magántanár képesítést nyer. Gyülekezeti lelkipásztor volt Orgoványban és Debrecenben. 1942-ben amegüresedett gyakorlati teológiai tanszékre hívja meg õt professzornak a Budapesti Református Teológiai Akadémia Tanári Kara. Tanszékünkön mûködött 1965. október 24-én bekövetkezett haláláig. Halála elõtt négy éven át a Budapesti Kálvin téri Református Egyházközség egyik lelkipásztori állását is betöltötte Muraközi Gyula utódjaként. Professzori munkássága mellett tagja volt az Országos Református Zsinatnak, a Dunamelléki Református Egyházkerületnek és a Budapest Északi Egyházmegyének pedig tanácsbírája volt.
Fõbb mûvei:
1. A szuperintendensi intézmény a skót református egyházban, Debrecen 1938
2. Az angol puritanizmus lelki élete és magyar hatásai, Debrecen 1942
3. A puritán ébredés igehirdetésének néhány elvi szempontja, TSZ 1944, p.22k.
4. Kálvin, az Ige szolgája, RL 1959, július 12
5. A tudományos teológia és az igehirdetés, RL 1963, október 6
6. Lund és az interkommunió, RE 1952

D.Dr. Szabó Géza (1966-1981)

Egyháztörténész, dogmatikus és filozófus volt. Bodonhelyi József váratlan tragikus halála után a Zsinati Elnökség más jelölt nem lévén õt bízta meg tanszékünk vezetésével. Majd kinevezte õt rendes tanárnak is. Nagy ambícióval igyekezett eleget tenni feladatainak. Élénk publicisztikai tevékenysége közben nem jutott ideje szaktárgyai önálló kidolgozására. Ezért azokat Bodonhelyi József kurzusai nyomán adta elõ. Ezért 1966 és 1981 között is Bodonhelyi József gyakorlati teológiája hangzott tanszékünk elõadásain. Tanszékünk azért tartozik köszönettel Szabó Gézának, mert nem engedte elenyészni, feledésbe merülni Bodonhelyi József tudományos hagyatékát. Szabó Géza ezáltal segített megóvni a huszadik század hatvanas hetvenes éveinek magyar református igehirdetését és lelkészi szolgálatát a szekularizálódástól, az elposványosodástól. Az 1980-ban a nyugdíjba vonulása elõtti esztendõben publikált „A felkészüléstõl az igehirdetésig” címû tanulmánya reprezentatív összefoglalása a Bodonhelyi-Szabó homiletikának.
1916. április 18-án született Zólyomban. Gimnáziumi érettségit Salgótarjánban tett. Teológiát Budapesten és Halléban hallgatott. 1940-ben Halléban avatják a teológiai tudományok doktorává. 1943-ban a budapesti Pázmány Péter Egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerez. 1948-ban a Budapesti Református Theológiai Akadémián tesz magántanári vizsgát a rendszeres teológia tárgykörébõl. 1945 és 1950 közötta Budapesti Református Gimnázium vallástanára. 1950-1958 között Budapest Külsõ-Kelenföldi, 1958-1966 a Budapest Belsõ-Csepeli egyházközség lelkipásztora. 1966-1981 között tanszékünk professzora. Meghalt Budapesten, 1993. október 3-án.
Fõbb mûvei:
1. Geschichte des Ungarischen Coetus an der Universitet Wittenberg 1555-1613 (1941)
2. A magyar református orthodoxia, Budapest 1943
3. Pósaházi János élete és theológiája, Budapest 1948
4. Pszichológia, Budapest 1976
5. Uppsala és az istentisztelet, TSZ 1969, p.16-21
6. The history of the Protestant Liturgy int he Dambe Area, Studia Liturgica 1973, p.186.
7. A protestáns kegyesség pásztori-pszichológiai alapjai és alapkérdései, TSZ 1978, p.80-83
8. Kálvin és a diakónia, RE 1977, 4-8.
9. A pásztori és a katolikus levelek homiletikuma, Hirdesd az igét, Budapest 1980, p.134.

Dr. Boross Géza (1982-2003)

Szabó Géza 1981-es nyugdíjba vonulásával megüresedett a Gyakorlati Teológiai Tanszék. A Tanári Kar 1982-ben Dr. Boross Gézát, a Budapest-Törökõri egyházközség lelkipásztorát bízta meg a tanszéki teendõk ellátásával. 1983. január 1-i hatállyal tanszékvezetõ tanári kinevezést nyert a Református Zsinat Elnökségétõl, majd Göncz Árpád köztársasági elnöktõl „egyetemi tanár” kinevezést vehetett át 1999. július 1-én.
Dr. Bodonhelyi József tanítványaként híven követte tanára puritánságát, hitbõl fakadó tudományos munkásságát. Dr. Boross Géza élete ékes bizonyítéka annak, hogy az istentiszteletünknek a tudomány mûvelésében is látszania kell.
Méltán rajongtak érte tanítványai, hiszen a néha száraz és unalmas tananyagot is – prédikációs vérmérsékletének segítségével – élvezetessé tudta varázsolni.  Egy a 80-as évek derekán végzett diákja szavaival élve: „Boross Géza végre színt hozott a teológia életébe. Órái nem csak tartalmukban, de elõadásukban is élvezetesek voltak.” Dr. Boross Gézának nem lehet zavarba ejtõ kérdést feltenni a gyakorlati teológia terén, hihetetlenül széleskörû olvasottságának, fejben tartott bibliográfiájának köszönhetõen, melyet szívesen oszt meg minden õhozzá forduló lelkésszel vagy diákkal.
Dr. Boross Géza – 1958 óta szûnni nem akaró – termékeny munkásságának publicisztikái a magyar gyakorlati teológiai szakirodalom nélkülözhetetlen termékei. Hat homiletikai monográfiája, tíz teológiai tankönyve és több mint kétszáz tanulmánya/cikke jelent meg eddig a szaksajtóban. (Fõbb mûveit ld. lentebb). Tanulmányai hûen tükrözik a korabeli – fõleg német nyelvû – szakirodalom legújabb kutatásainak eredményeit, de ugyanakkor sohasem rugaszkodik el a magyar egyházi realitásoktól, s minden erejével egyházunk aktuális kérdéseire keresi, s adja meg a választ.
A gyakorlati teológián belül szíve mindig is a homiletikáért dobogott. De a polarizálódó és fragmentizálódó gyakorlati tudományágak ellenére, Dr. Boross Géza – talán az utolsó – olyan szakemberek egyike, aki alapos felkészültségének egyszerre adta bizonyságát, ami az összes gyakorlati teológiai aldiszciplinát illeti.

Dr. Boross Géza 2003-ban vonult nyugdíjba, azóta a Gyakorlati Teológiai Tanszék emeritus professzora.

Dr. Boross Géza 1931. decemberében született Kiskunhalason, hívõ református családban.
Gimnáziumi érettségit 1950-ben tesz a ceglédi Állami Kossuth Lajos gimnáziumban. Theológiai abszolutóriumot 1955 õszén szerzett. 1955-1956-ban D.Dr Bodonhelyi József tanársegéde a gyakorlati teológiai tanszéken. 1963-ban szentelik református lelkésszé.
1957-58-ban, majd 1972-ben három hónapig a Reformierter Bund Wuppertal – elberfeldi Prédikátorszemináriumában tanul, mint ösztöndíjas.
1958-1963 között Kálvin-téri segédlelkész.
1963-1984 között Törökõri lelkipásztor.
1970-ben magna cum laude minõsítéssel teológiai doktori címet nyer Debrecenben gyakorlati teológiai tanszékcsoportból. Disszertációjának címe: „A prédikáció dinamikája”. 
1982-2003 A Budapesti Református Theológiai Akadémia, majd Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának rendes tanára, tanszékvezetõ professzora.
2003 óta mint nyugalmazott óraadó professzor öregbíti az intézmény hírnevét.
1982-1992, majd 1996-2003 a Doktorok Kollégiuma Gyakorlati Teológiai Szekciójának vezetõje.
Díjak:
1977 – Das Diakonische Werk a diakónika terén kifejtett munkásságáért ezüstkereszttel tünteti ki.
1978 – Das Diakonische Werk a diakónika terén kifejtett munkásságáért aranykereszttel tünteti ki.
2003 – A Magyarországi Baptista Egyház Spurgeon-díjjal tünteti ki C.H. Spurgeon életének és munkásságának kutatásáért és magyar nyelvû publikálásáért

Fõbb mûvei:
1. A prédikáció dinamikája, Budapest 1970
2. Történelem a szószéken, Budapest 1979
3. Hogyan prédikáljunk ma?, Budapest 1981
4. Spurgeon kincseskamrája, Budapest 1986
5. C.H. Spurgeon gyakorlati teológiája, Budapest 1989
6. Homiletika (egyetemi kurzus)
7. Katechetika (egyetemi kurzus)
8. Poimenika (egyetemi kurzus)
9. Liturgika (egyetemi kurzus)
10. Diakónika (egyetemi kurzus)
11. Nem beszédben, hanem erõben, Budapest 2000
12. Akadémikus gyakorlati teológia Magyarországon a 20. században, Stud. Caroliensia 2001,4
13. A magyar református gyakorlati teológia diszciplinái a huszadik században, Stud. Caroliensia 2002,3
14. Uram, a te Igéd nekem…, Budapest 2001 (prédikációskötet)

Dr. Nagy István (2003-)
2003-ban Dr. NAgy István vette át a Gyakorlati Teológiai Tanszék vezetését.