Egyháztörténeti Tanszék

Tanszékvezető: Földváryné dr. habil. Kiss Réka egyetemi docens

Oktató: Dr. habil. Lányi Gábor János dékánhelyettes, egyetemi docens

Az Egyháztörténeti Tanszék története

A Budapesti Református Theologiai Akadémia alapítása utáni két tanévben (1856/57 és 1857/58) Tatai Sándor (1803-1873), a teológia második rendes professzora adta elő az egyháztörténetet. Ekkor az egyháztörténet oktatása még magába foglalta az Ó- és Újszövetségi bibliai kortörténet oktatását is. Az eredetileg Kecskeméten latint, görögöt, németet, számtant, mértant és természettant tanító Tatai a két éves pesti kitérő után újra Kecskemétre tért vissza teológiát és filozófiát tanítani.

Tatai távozása után a főiskolai választmány Filó Lajost (1828-1905), korábban ugyancsak kecskeméti tanárt, majd kopácsi lelkipásztort hívta meg az egyháztörténeti tanszékre. Filó Lajos két éves pesti professzorkodására széleskörű olvasottsága és a primer források komoly tanulmányozása nyomta rá bélyegét.

A két, két évig oktató professzort Farkas József követte, aki 1860-tól 1908-ig, tehát csaknem fél évszázadon át látta el az egyháztörténeti tanszék vezetését. A „szabadelvű” Farkas a teológia egyik legnépszerűbb professzorává lett, amiben segíthette az is, hogy méltatói bölcs és melegszívű emberként írják le őt. K. A. Hase jénai professzor munkája nyomán adta ki kétkötetes Egyháztörténelmét (Pest, 1865-67), illetve A pesti református egyház 101 éves története című munkájában a pesti reformátusság küzdelmes múltjának állított emléket.

1909-ben Farkas József örökébe Pruzsinszky Pál (1862-1926) lépett, aki 1906-től a filozófia professzora volt a Theologiai Akadémián. A halk szavú és mélyhitű Pruzsinszkyt - a genfi és montpellier-i teológiai karok díszdoktorát - nemcsak a liberalizmus optimizmusa, hanem Kálvin János küzdelmes élete is magával ragadta. A nagy reformátor leveleinek hatása alatt győződött meg arról, hogy sokan másféleképpen vélekednének róla ha mélyebben megismerkedhetnének vele. Ez vezette arra, hogy Kálvin ifjúkori leveleit magyar nyelvre fordítsa, illetve hogy monográfiát szenteljen neki amelynek oldalain a genfi reformátor nemcsak úgy jelenik meg mint lelkipásztor, mint közügyekben jártas vezető vagy mint teológus, hanem úgyis mint mindennapi ember.

Az 1922-23-as külföldi tanulmányútja alatt Pruzsinszkyt Csürös István (1870-1947), a Budapesti Református Főgimnázium vallástanára helyettesítette, aki Pruzsinszky halála után két évig (1926-1928) munkálkodott mint az egyháztörténet helyettes tanára. Csürös István Szabó Aladár ébredési mozgalmának aktív résztvevője volt, mint az Ébresztő című lap alapítója és hat éven át szerkesztője. Értékes munkát végzett az ifjúság evangélizálásában.

1928-tól Csekey Sándor (1896-1956) töltötte be az egyháztörténeti tanszék vezetését. A két évet (1920-1922) Edinburghben tanuló Csekey mint az amsterdami Szabad Egyetem első magyar ösztöndíjas hallgatója lett a „történelmi kálvinizmus” elkötelezett híve és Sebestyén Jenő legközelebbi munkatársa. Csekey 1933-tól 1948-ig a Ráday Könyvtár, 1944 és 1947 között pedig magának az egész Theologiai Akadémiának az igazgatójaként is munkálkodott. 1956. február 11-én hosszas betegeskedés után halt meg.

Csekey Sándor halála után a református egyház felső vezetése úgy határozott, hogy az addig egységes egyháztörténeti tanszéket megosztja Esze Tamás és Bucsay Mihály között. Esze Tamás, aki a budapesti teológiai tanulmányok mellett Debrecenben történettudomány szakcsoportban szerzett bölcsészdoktorátust, 1956-57-ben tanított magyar egyháztörténetet, alkotmánytant és latin nyelvet a Theologiai Akadémián, mígnem 1958-ban - amikoris a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokává választották - lemondott tanári tisztéről.

Bucsay Mihály (1912-1988) a sárospataki és debreceni teológiák mellett a hallei egyetem hallgatója volt. Nem pusztán csak lelkészi oklevelét szerezte Debrecenben, hanem a debreceni egyetemen lélektanból, görög és latin nyelv- és irodalomból abszolvált és bölcsészdoktorátust is szerzett, amelyet 1944-ben teológiai doktorátus követett. 1938-1940-ben Bucsay indítványára alakították ki Halleban a Magyar és Délkelet-Európai Egyházi Kutató Állomást, amelynek a vezetője is ő lett, míg az egyetem teológiai karán a magyar reformáció történetének az előadója volt. Hazatérte után a Theologiai Akadémia óraadója (1945-46), majd helyettes tanáraként (1948-1956) munkálkodott. Az 1956-57-ben megosztott egyháztörténeti tanszéken ő az egyetemes, míg Esze Tamás a magyar egyháztörténetet adta elő.

Bucsay Mihály fő kutatási területe a magyarországi reformáció története volt. E téren született kiemelkedő jelentőségű munkája a három szerzőtársával – Bíró Sándorral, Tóth Endrével és Varga Zoltánnal – együtt megjelentetett A magyar református egyház története (Budapest, 1949; reprint Sárospatak, 1995). A magyar reformáció történetének külföldi népszerűsítését látták el Geschichte des Protestantismus in Ungarn (Stuttgart, 1959), illetve Der Protestantismus in Ungarn 1521-1978 (ed. Peter F. Barton, Wien-Köln-Graz: Böhlau Verlag, 1977-1979) című művei, amely utóbbinak részleges magyar fordítása is megjelent A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945 (Budapest, 1985) címmel. Bucsay nyugdíjazása után még négy évig (1980-1984) töltötte be a Ráday Kollégium főigazgatói tisztét. Nyugdíjazására készülve már csak az ókor-középkor és a reformáció korát adta elő mind egyetemes és magyar vonatkozásban, míg a 17. századtól kezdve az egyetemes és magyar egyháztörténetet Ladányi Sándor (1937-) tanította, aki 1979 októberétől kapta meg a Budapesti Református Theologiai Akadémia Magyar Egyháztörténeti Tanszékére a rendes tanári kinevezést.

Bucsay Mihály nyugdíjbavonulása után az Egyetemes Egyháztörténeti Tanszékre Zsindely Endre (1929-1986) kapott kinevezést. Így 1980 októberétől már ő oktatta az egyetemes egyháztörténet összes korszakát, míg a Magyar Egyháztörténeti Tanszék feladatait Ladányi Sándor látta el.

Zsindely Endre jogi tanulmányai után iratkozott be a Budapesti Református Theologiai Akadémiára, ahol 1953-ban szerzett diplomát. 3 év múlva a Magyarország utolsó nagy gyermekparalízis járványában Zsindely Endre is megfertőződött. Jóllehet betegsége élete végéig tolószékhez kötötte, svájci gyógykezelése oly mértékű javulást eredményezett, hogy 1961-ben a zürichi egyetemen egyháztörténeti doktorátust is tudott szerezni. Doktorálása után az Egyházak Világtanácsának Bossey-i Ökumenikus Intézetében tanult (1961-1962), majd a schaffhauseni Staatsarchiv-ban végzett egyháztörténeti és magyar irodalomtörténeti kutatómunkát. 1965-től a zürichi egyetem teológiai fakultásán lett az Egyháztörténeti Kutatócsoport tagja; 1974-től pedig a debreceni Közép-Kelet-Európai Reformáció Története Kutató Intézetben munkálkodott kutatóprofesszorként. Zsindely Endre széleskörű ismereteinek és kiváló nyelvtudásának köszönhetően kiemelkedő eredményeket ért el a magyarországi reformáció svájci kapcsolatainak és a svájci reformátorok magyarországi összeköttetéseinek vizsgálatában. 1980. október elsejétől 1986. április 25-én bekövetkezett haláláig látta el hűségesen a Budapesti Református Theologiai Akadémia Egyetemes Egyháztörténeti Tanszékének tanszékvezetői feladatait.

Zsindely Endre halála után a Theologiai Akadémia mindkét egyháztörténeti tanszéke ha szervezetileg nem is egyesült újra, de Ladányi Sándor vezetése alatt működött tovább egészen addig amíg 1993 szeptemberében Tenke Sándor vette át az Egyetemes Egyháztörténeti Tanszék vezetését. Ekkor a korábban önálló tanszékként működő Társadalomtudományi és az Ökumenika tanszékek beleolvadtak az Egyetemes Egyháztörténeti Tanszékbe, aminek eredményeképpen létrejött az Egyetemes Egyháztörténeti, Egyházszociológiai és Egyházjogi Tanszék. Az új tanszék látta el az ökumenika történeti részének, illetve az egyházjognak az oktatását is. 2002. június 14-én, Tenke Sándor munkaviszonyának megszüntetése után az Egyetemes Egyháztörténeti, Egyházszociológiai és Egyházjogi Tanszék a Magyar Egyháztörténeti Tanszék vezetőjének Ladányi Sándornak a felügyelete alá került.

2005-ben a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának fenntartója a Dunamelléki Református Egyházkerület és a Hittudományi Kar Kari Tanácsa megszüntette a két tanszék különállását és a két tanszéket Egyháztörténeti Tanszék név alatt egyesítette. Az újraegyesült tanszék vezetője Ladányi Sándor lett, aki a magyar egyháztörténeti tananyagot adta le, míg az egyetemes egyháztörténetet Horváth Erzsébet oktatja, aki ezt a feladatot korábban az Egyetemes Egyháztörténeti, Egyházszociológiai és Egyházjogi Tanszéken is ellátta.

Ladányi Sándor az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen végzett mérnöki tanulmányainak megszakítása után, 1957-ben iratkozott be a Budapesti Református Teológiai Akadémiára, ahol 1963-ban szerzett lelkészi oklevelet. 1962-1964 között Fóton, Bián és Bicskén szolgált segédlelkészként. A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday levéltárában dolgozott 1964-től 1979-ig, melynek igazgatói tisztét is betöltötte. Ebben az időben végezte el az ELTE-n 1966-1969 között a történelem szakot és kapott középiskolai tanári diplomát, majd 1970-1973 között szintén az ELTE-n, levelező képzésben végezte el a levéltár szakot. 1973-ban az ELTE-n bölcsészdoktori, 1996-ban a KRE-HTK-n teológiai doktorátust szerzett.

Főbb kutatási területei: A magyarországi protestáns egyházak, különös tekintettel a református egyház széleskörű története a 17-18. században. Így Ráday Pál élete, egyházpolitikai, lelki tevékenysége; a Rákóczi szabadságharc valláspolitikája; református diákok peregrinációja, illetve meghatározó kutatásokat végzett és könyveket, tanulmányokat jelentetett meg a Magyarországi Református Egyház 20. századi történetéből. Írt a 20. században élő mind a magyar, mind a református egyház történetét meghatározó személyekről: Ravasz László, Kardos János, Vásárhelyi János, Sebestyén Jenő, Bucsay Mihály, Zsindely Endre, Ivanyos Lajos, és előkészítette Zoványi Jenő egyháztörténeti lexikonjának javított kiadását.

1999-2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjat kapott. 1991-1998-ig az ELTE BTK Neveléstörténeti Tanszékén speciálkollégiumot vezetett a református iskolaügy témakörben.

Az 1980-as évek végétől az MTA Egyháztörténeti, Művelődéstörténeti, Neveléstörténeti, valamint a Nemzetközi Egyetemtörténeti Bizottság Magyar Nemzeti Bizottságának tagja; majd a MAB keretében működő Teológiai és Vallási Felsőoktatási Szakbizottsága tagja lett. Munkakapcsolatban állt a bécsi egyetem Protestáns Teológiai Fakultás Egyháztörténeti Tanszékével, az Osztrák Életrajzi Lexikon szerkesztőségével (Redaktion des Österreichischen Biographischen Lexikons, ein Institut der Österreichischen Akademie der Wissenschaften) és az amsterdami Vrije Universiteit-tel.

Egyháztörténeti munkáját segítette az 1976-tól 1977-ig Bécsben és 1989-ben Amsterdamban eltöltött kutatási idő. Több alkalommal tartott előadást Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Erdélyben és a Felvidéken.

2007. februárjában Ladányi Sándor nyugdíjba vonult tanszékvezetői tisztségéből, de emeritus professzorként 2012-ig tovább oktatta a KRE-HTK nappali és levelező szakos hallgatóit. A 2012. július 1-i tanévzárón még átvehette aranydiplomáját, de betegsége miatt visszavonultan volt kénytelen élni 2014. július 12-én bekövetkezett haláláig.

Ladányi Sándor Istentől kapott szolgálati területein a munkát szeretettel és alázattal végezte mind a levéltárban, mind pedig a teológián. Igényes volt kutatómunkájában, publikációi megjelentetésében, a tanórákra való felkészülésében, igehirdetéseiben, előadásokban, legyen az a Magyar Tudományos Akadémián vagy egy kis gyülekezetben.

Ladányi Sándor nyugdíjba vonulása után a tanszékvezetői feladatkört Horváth Erzsébet vette át. Horváth Erzsébet 1975-ben iratkozott be a Budapesti Református Theologiai Akadémiára, amelynek elvégzésével párhuzamosan 1979 és 1982 között levéltárosi tanulmányokat végzett az ELTE-n. Teológiai tanulmányai 1981-ben, levéltárosit 1982-ben fejezte be. 1983-ban az ELTE-n bölcsésztudományi, 2002-ben az Evangélikus Hittudományi Egyetemen teológiai doktorátust szerzett, 2011-ben „A református iskolák államosítása /1945-1948/” című értekezésével habilitált a Debreceni Hittudományi Egyetemen.

1984-85-ben a chicago-i McCormick Theological Seminary-n folytatott ösztöndíjas tanulmányokat, 2000 nyarán az edinburgh-i International (Reformed) House-ban levéltári kutatást végzett.

1981 és 1986 között a Budapest-Kálvin téri és a budakeszi egyházközségekben szolgált mint segéd-, majd beosztott lelkész. 1977-től 1981-ig, exmittált hallgatóként tevékenykedett a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárában. 1980-ben kezdett el dolgozni a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában, amelynek 1987-től az igazgatói tisztségét tölti be. Mindeközben 1985 és 1994 között a Theologiai Akadémia lány hallgatóinak lelkigondozójaként is szolgált.

A KRE-HTK-n 1993-tól adjunktusi, 2003-tól docensi, 2007-től tanszékvezetői minőségben végzi az egyháztörténet oktatását, amely mellett a Magyarországi Református Egyház „Tábita” Diakónusképző Intézetében (1985-2003), Kolozsváron (1989-1990, vendégelőadó), és a KRE Bölcsészettudományi Karán (1998-2005, óraadó) is tartott előadásokat.

Főbb kutatási területei: Reformáció, Kálvin, magyar reformátorok; 20. századi magyar református egyesületek; a magyar állam és a Magyar Református Egyház között megkötött Egyezmény (1948) és következményei.

1994-ben részt vett a Soli Deo Gloria mozgalom újraindításában, amelyen titkáraként szolgált 1998-ig.

1996-2000 között a Magyar Egyházi Levéltárosok Egyesületének választmányi tagja, 1998-2006 között a szervezet elnöke; 2000-2005 között a Levéltári Szemle Szerkesztő Bizottságának tagja. 1998-2001 között a Levéltári Szakmai Kollégium tanácskozási joggal bíró, 2001-2007 között rendes tagja. 2000-2003 és 2006-2008 között NKA Levéltári Kollégiumának kuratóriumi tagjának választják, 2001-2005 között a határon túli egyházi levéltárak pályázatait bíráló bizottság tagja.

1997-2008 között Dunamelléki Református Egyházkerület gyűjteményi előadója, 2009-től zsinati tag és az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnöke.

Horváth Erzsébet 2000-től International Calvin Research Center, 2010-től a Magyarországi Református Egyház Tényfeltáró Történész Bizottságának és Emlékhely Bizottságának tagja. Számos hazain kívül több kárpát-medencei és külföldi kongresszuson vett részt, mint szervező vagy előadó, például Hollandiában, Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Oroszországban és az Egyesült Államokban.

Az Egyháztörténeti Tanszék munkáját 2011. februárja és 2013. júniusa között Szabó Előd adjunktus segítette. Szabó Előd, a KRE-HTK-n 1999-ben történő végzése után a Pápai Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékén lett tanszéki munkatárs. A göttingeni Georg August Egyetem töltött ösztöndíja végeztével 2002-től lett a KRE-HTK doktorandusz hallgatója. A 2005-2006-os tanévben Horváth Erzsébet súlyos autóbalesete következtében ő végezte az egyetemes egyháztörténeti tárgyak oktatását a KRE-HTK-n és BTK-n. 2010-ben védte meg doktori dolgozatát Budapesten, majd kapott adjunktusi kinevezést 2011. februárjában. 2013. őszétől oktatói és kutatói tevékenységét a Pápai Református Teológiai Akadémián folytatja tovább. 2002-2012 között a naszályi, 2012. júniusától a tatai egyházközség lelkipásztora.

Szabó Előd hiányában után a magyar egyháztörténet oktatását Csűrös András Jakab doktorandusz, mint óraadó végezte 2016. februárjáig. Csűrös András Jakab a KRE-HTK-n szerzett teológus-lelkészi diplomát 2008-ban, doktori kutatását a Tanácsköztársaság ideje alatti református egyházi élet témakörében végzi. Kecskeméten, Bp.-Budahegyvidéken beosztott lelkészként, Bp.-Budafokon intézeti lelkészként szolgált.

2016. februárjától Horváth Erzsébet tanszékvezető vette át a magyar egyháztörténet oktatását, míg az egyetemes egyháztörténetét Lányi Gábor János adjunktus végzi. Lányi Gábor János 2006-ban végzett a KRE-HTK-n. 2003-2004-ben a Berni Egyetem teológiai fakultásán, 2007-2008-ban a Princeton Theological Seminary-n volt ösztöndíjas és szerzett Master of Theology (ThM) végzettséget. 2011-ben doktorált a svájci reformáció témakörében megírt doktori dolgozatának megvédésével.

2006 és 2012 között a Bp.-Budahegyvidéki Református Egyházközség beosztott lelkipásztoraként, 2012 és 2015 között a Hungarian Reformed Church in America és a Presbyterian Church in Canada missziói lelkészeként szolgált.

Az Egyháztörténeti Tanszék koordinálja a KRE-HTK folyó egyházszociológiai és egyházjogi oktatást is, amelynek jelenlegi (2016) oktatói Hámori Ádám szociológus, és Ormoshegyi Zoltán lelkész-jogász.

Hámori Ádám 2007-ben végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem latin-szociológia szakán, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem angol nyelvű szociológiai doktori programjának hallgatója. 2008-től oktatott szociológiát a Pápai Református Teológiai Akadémián, 2011-től 2016 őszéig a KRE-TFK tanársegédjeként a TFK-n és a KRE-HTK-n. Hámori Ádám távoztával az KRE-HTK-n az egyházszociológia oktatását dr. Lányi Gábor János végzi.

Ormoshegyi Zoltán 2002-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen teológus-lelkészi diplomát, 2004-ben a Princeton Theological Seminary-n Master of Theology (ThM) diplomát kapott. 2004-ben szentelték lelkipásztorrá a Tiszántúli Református Egyházkerületben. 2008-ban elvégezte a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karát és 2012-ben kezdte el a DRHE-n teológiai doktori kutatását a nomosz penumatikus megközelítésének témájában.  2011-ben óraadóként lett az egyházjog oktatója a KRE-HTK-n, 2012-ben pedig a KRE-ÁJK-n.

Dr. Horváth Erzsébet 2017. tavaszi nyugdíjba vonulása után a magyar egyháztörténeti tárgyak oktatását Földváryné dr. Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke végzi.

Összeállította: dr. Lányi Gábor János

Felhasznált irodalom

Bodonhelyi József, ed. A Budapesti Református Theologiai Akadémia Története 1855-1955. Budapest: A Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya, 1955.
Brinkmann, Ernst. Bucsay Mihály és németországi kapcsolatai. „Hálával áldozzál…” – tanulmányok. Szerkesztette Balla Péter és Németh Dávid. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar, 2005.
Ladányi Sándor, ed. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának története 1855-2005. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar, 2005.
Dr. Ladányi Sándor szakmai életrajza http://www.kre.hu/htk/images/cv/ladanyicv.pdf
Dr. Ladányi Sándor szakmai nekrológjai http://www.parokia.hu/hir/mutat/5726/ és http://www.kre.hu/portal/index.php/9-hirek/405-gyaszjelentes-elhunyt-prof-dr-ladanyi-sandor.html
Dr. Horváth Erzsébet szakmai életrajza http://www.kre.hu/htk/images/cv/Horvath_Erzsebet_CV_2014sz03.08.v1.pdf és http://www.kre.hu/htk/index.php/htk-oktatoi/60-cv/142-horvath-erzsebet.html
Dr. Szabó Előd szakmai életrajza http://www.prta.hu/prta/intezetek/szisztematikus-torteneti-intezet
Hámori Ádám szakmai életrajza http://www.kre.hu/tfk/images/oneletrajzok/cv_ha_2015.pdf
Csűrös András Jakab és dr. Ormoshegyi Zoltán szóbeli közlései