A református teológia

Az a teológia, amit a Hittudományi Karon tanulnak és kutatnak lelkész-, teológus-, valamint hittantanár hallgatók tanáraikkal egyetemben, a 16. század reneszánsz és humanista kultúrájában fogant keresztyén vallási reform eredménye. Ennek lényege, hogy mind elméleti, mind gyakorlati téren a teológiai gondolkodás, illetve a tiszta keresztyén életvitel normáját nem az ember – bármennyire is intelligens – okoskodására alapozza, hanem a gyarló emberi természet fölött feltalált és hittel elfogadott isteni kijelentésből és akaratból származtatja. Ezt az isteni kijelentést és akaratot teológiai nyelven Isten igéjének nevezi, amelynek tartalmát, bölcsességét és lelkiségét a több száz év alatt létrejött, próféták és apostolok által írt Szentírás 66 könyve (görögül: biblia), illetve levele alapján ismerheti meg. A református teológia és életközösség Isten kijelentett igéjét, amely emberi testet öltve a történelem egy időszakában megjelent, s az elveszett ember váltságáért meghalt, majd feltámadott Jézus Krisztus személyében, önmagára nézve feltétlen értéknek, mértéknek és követendőnek ismer el a magánéletben éppúgy, mint az egyházban, a társadalomban, a politikában és a kultúra (tudomány, művészet, gazdaság) teljes alakításában. Ezért számára Jézus Krisztus nemcsak példa vagy erkölcsi mérce, hanem létkérdés: az embernek adatott egzisztenciális lehetőség a radikális újrakezdésre, a benne meghalt régi én, a romlott valóság eltemetése és az ugyancsak benne új életre feltámadott új embernek, helyreállított valóságnak örök forrása a közösség és a személy tekintetében egyaránt.

A református teológia ugyan nem – a már annyiszor – megbukott emberi okoskodásra építi elméleti és gyakorlati tanítását, azonban az Isten igéjében megtalált válaszokat mindig az adott kor szellemi igényességével és eredményeinek bevonásával fejti ki. Az érzelmek és bonyolult lelki tapasztalatok mellett a Krisztusban gyökerező új élet az értelem minőségi megújítását és helyreállítását követeli meg. Ezért a bibliai szövegek tanulmányozása mellett igen fontos a teológiai irodalom körébe vonni a filozófia, a vallástudomány, az esztétika, a történelem és a társadalomtudományok művelését is.

A református teológia nem ismeri az életnek egyetlen olyan területét sem, ahol ne lenne érvényes Isten igéjének aktuális nyelven és tudományos szinten megfogalmazott tanítása. Nem ismer határt szent és profán között, egyház és világ között, egyházközség és társadalom között akkor, amikor az evangélium (örömhír) hirdetésével az isteni akarat nyomán jobbító változásokat akar elérni minden területen, mert meg van győződve róla, hogy Isten lelke és bölcsessége az ember javára a világ egészében működik. Gondolkodása és gyakorlata tehát holisztikus, ami azt jelenti, hogy az ember, a világ és Isten ismeretének összefüggő egészére tart igényt.

Aki tehát hajlamot, elkötelezettséget és elhívást érez az ókori szent nyelveken (héber, görög) írt Ó- és Újszövetség tanulmányozására; a teológiai és etikai gondolkodásban való elmélyülésre; a vallás- és egyháztörténet egyre szélesebb megismerésére; a Krisztus gyülekezete vezetésére, a lelkipásztori gyakorlat megszerzésére, az jelentkezzen a KRE Hittudományi Karára. Ne csak pusztán vallásos vagy intellektuális lelkesedésből, sokkal inkább Istennek elkötelezett életvállalásból. Abból a célból, hogy a magyar református egyház tudós lelkipásztora vagy/és a teológia tudósa váljék belőle, akinek tanítása és életpéldája a gyülekezetben, illetve azon kívül az egyes ember és a magyar nemzet annyira áhított „jókedvét és bőségét” szolgálja.