Elhelyeztük az emlékezés virágait az 1956-os forradalom idején mártírhalált halt Magócsi István, Herczeg Lajos IV. és II. éves teológus hallgatók és Szentkirályi Klára önkéntes ápolónő kopjafájánál.
1956. október 28-án Magócsi István és Herczeg Lajos a Rádiónál sebet kapott teológustársukat, Szűcs Zoltánt, látogatták meg a kórházban. Visszatérve a teológiára a portásnak jelezték, hogy hamarosan bejönnek, de előtte még elkísérnek két asszonyt a Lónyay utcába, akik a lövöldözések miatt nem mernek hazamenni.
Este a teológusok áhítatra gyűltek össze, Magócsi és Herczeg még nem érkezett vissza. Éneklés közben kivágódott az ajtó, a dékán, Pap László jelent meg leállította az áhítatot. Elmondta, hogy a Rókus kórházban dolgozó fiától kapott egy telefonhívást. Eszerint Magócsit lőtt sebbel vitték a kórházba, úgy néz ki a lábát amputálni kell. Magócsi még azt is tudatta Pap fiával, hogy Herczeg Lajos már nem él, őt az utcán halálos lövés érte.
Amikor másnap teológus társai felhívták a kórházat azt a hírt kapták, hogy Magócsi is reggelre az életét vesztette: Varga László visszaemlékezése szerint: „A betegtársai felidézték, hogy egész éjszaka lázálmában vergődött. Hol azt mondta, hogy nem tud majd fölmenni a szószékre, hol azt, hogy ő a hibás Herczeg Lajos halálért, és nem tudta elképzelni, hogyan álljon a dékán elé.” A IV. éves Magócsi Istvánt otthonában Monoron, a II. éves Herczeg Lajost ideiglenesen itt a teológia kertjében temették el Pap László dékán, egyházkerületi főjegyző szolgálatával október 30-án.
A harmadik kopjafa egy 20 éves önkéntes ápolónő Szentkirályi Klára emlékét őrzi. Klára a pasaréti gyülekezet aktív tagja volt, az SDG-ben is tevékenykedett, sok szállal kötődött a teológia lakóihoz. 1956. november 4-én itt a József körút és az Üllői út sarkán végzett önkéntes ápolói szolgálata közben lőtték le. A teológusok magyar zászlóval letakarva hozták ide a holttestét, amelyet szintén itt helyeztek ideiglenes nyugalomra.
Magócsi István, Herczeg Lajos és Szentkirályi Klára mások önzetlen és bátor megsegítése közben hunytak el, sebesültek meg halálosan. Önzetlen példájuk, segítőkészségük, emlékük kiábrázolja számunkra a jézusi szót: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért.” Jn 15,13
Készítette: Puska Andrea és Hannibal Éva
