„Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.” 2Tim 2,1-2
Egy gólyatábor mindig meghatározó része az egyetemi élet kezdetének. Augusztus utolsó hetében került megrendezésre a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának gólyatábora Velencén.
Miután elfoglaltuk szálláshelyünket a Timóteus házban (a parttól mintegy 100 méterre), kezdetét vette az elsősök „kiképzése”. Vidám játékokkal, könnyedén ismerkedtünk meg egymással. Első áhítatunkat Császár Domonkos (szenior) tartotta, majd kiscsoportokba rendeződve a megadott kérdésekre együtt kerestük a választ. Étkezéseinket - a reggelik kivételével - egy közeli étteremben fogyasztottuk. A vacsora utáni beugróban bibliai történetekre épülő szituációkban kellett helyt állni, amiből szórakoztató helyzetek keletkeztek, emellett közös beszélgetésekre is lehetőség nyílt.
Második napunkat, az ébresztő után egy „reggeli tornával” kezdtük, ahol megismerkedhettünk a lelkészi pálya „fáradalmas” szolgálatával: belekóstoltunk az istentisztelet utáni kézfogásokba és az úrvacsora jegyeinek kiszolgáltatásába. Ezután a felsőbb évesek jóvoltából egy finom reggelit fogyasztottunk el, amit Czikó Györgyi (gazdasági titkár) áhítata követett. Újra kiscsoportokban foglaltunk helyet, amit tematikus beszélgetés követett az áhítat mélyebb tartalmáról. Ezt követően már nemcsak a Hallgatói Önkormányzat, a segítők és mi gólyák tartózkodtunk a táborban, hanem megérkezett körünkbe Dr. Siba Balázs (dékánhelyettes, egyetemi docens). Az általa hozott „játék” jóvoltából egészen más vizekre hajóztunk: mindenkinek rajzolnia kellett egy szigetet, a saját szigetét. A rajzaink valójában a múltunkról, jelenünkről és jövőnkről szóltak. Eddig megélt bánatainkról, örömeinkről és istenkeresésünkről. Az egymás után bemutatott szigetek segítségével betekintést kaptunk az évfolyam tagjainak életébe, a szimbólumokba helyezett erdők, fennsíkok, hegyek, völgyek, KIKÖTŐK végigkalauzoltak egy addig ismeretlen ember történetén - együtt sírtunk, nevettünk és épültünk. A bemutatók elmélyítették kapcsolatainkat és gondolkodásra indítottak. A tartalmas program után lehetőség nyílt beszélgetésekre, fürdőzésre a Velencei-tóban, tarsasjátékokat játszani, valamint sportolni.
Az ezt követő napot is reggeli tornával indítottuk, áttekinthettük a teológus lét nehézségeit. Reggeli után Tóth Sebestyén (irodai titkár) áhítatán vettünk részt, amit szintén egy csoportos beszélgetés zárt le. Ezt követően Bölcsföldi András (spirituális) előadását hallgattuk meg, amiben az egyetem és a kar által nyújtott programokról, lehetőségekről hallhattunk képekkel illusztrálva. Ezt követően egy rendhagyó prédikáción vettünk részt Ft. Takaró Károly (lelkész) tolmácsolásában, aki a szolgálatban való igaz helytállásról hirdette Isten Igéjét. Egy bő óra után olyan útravalót kaptunk, amely valamennyi elsőéves hallgató számára meghatározó lehet tanulmányai kezdetekor: bízzuk életünket, szolgálatunkat teljes szívvel Istenre, hagyatkozzunk az Ő vezetésére. Az ezt követő elcsendesedés és szabadidő után Prof. Dr. Kocsev Miklós (dékán) látogatott el hozzánk.
Negyedik napunk délelőttjét Tokodi Konrád (tanulmányi titkár) áhítata indította el, majd megszokott módon mélyültünk el a témában, kiscsoportokban. A beszélgetések végeztével megérkezett hozzánk Dr. Pecsuk Ottó (egyetemi adjunktus), aki nagy szerepet fog játszani életünkben az elkövetkezendő időben, mivel ő lett az évfolyamvezető tanárunk. A vele töltött idő alatt megtudhattunk mindent az eddigi életéről és felvázolta a következő félév tervét számunkra. A délután folyamán Jani Lívia (lelkész) jött el hozzánk, sokatmondó bizonyságtételéből mindenki magáénak érezhetett valamit: beszélt elhívásáról, a lelkipásztori hivatás pozitív és negatív oldalairól, a kollégiumi élet legjobb pillanatairól, valamint elegendő muníciót is kaptunk az előttünk álló félév akadályaira.
A következő program a HÖK által rendezett csapatverseny volt, ahol megtanultunk prédikációt összeilleszteni, kenyeret vágni az úrvacsorához és gyorsan áldást keresni a Bibliából. A küzdelmes verseny után a HÖK hivatalosan is teológusoknak nyilvánított minket egy MRE pack (pastor edition) kiosztásával és egy kézfogással. A tábor másodpercek alatt a feledhetetlen gyermekkor színhelyévé vált, ahol mindenki egy vízi csatába csöppent. A hosszú harc után tábortűz körül melegedtünk fel és vacsoráztunk meg Prof. Dr. Zsengellér József (rektorhelyettes, tanszékvezető) jelenlétében.
Legutolsó napunkon fontos szerepet játszott az útbaigazítás. A HÖK által tartott fórumon bővebb információkat tudtunk meg az egyetemi létről, jövőbeli tennivalóinkról. A hét zárásaként Varga Fanni (közösségi titkár) tartott áhítatot, amely szép keretet adott a hétnek. Mint minden táborban, itt is eljött a takarítás ideje. Szerencsére gyorsan végeztünk és elkezdhettük a morzsaszedést, ahol mindenki elmondhatta, mit jelentett számára ez a hét. Végül mindenki húzott egy igés kártyát, amit mi magunk készítettünk el a kedvenc bibliai idézetünkkel. A gólyák félelemmel érkeztek, azonban barátokra találva és hitben megerősödve hagyták el Velencét.
Ha össze kellene egy szóban foglalnom az elmúlt öt napot, azt mondanám: áldás. Az egymásból épülés, egymásra figyelés fonódott össze az Úr evangéliumával. Tudjuk, hogy még egy hosszú rögös utat kell végig járnunk, mire elhívásunk útjára léphetünk, és bizonyára sok kísértéssel kell szembe néznünk, de Isten nem hagy el minket, mindennap belekapaszkodhatunk szeretetébe.
„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” Zsoltárok 23,4
Befejezésül a gólyatábor alatt szolgáló dicsőítő csapat által írt feldolgozás rövid refrénjét idézem: Megyek az Úr felé.
Friderikusz Márton, első éves teológus hallgató
