A Himnológiai Tanszék

VIZI ISTVÁN

A Budapesti Református Theologiai Akadémián a Himnológiai Tanszék működése csak mintegy fél évszázados múltra tekinthet vissza, bár az egyházi éneket és egyházi zenét már korábban is tanították intézményünkben. A tanszék keretén belül e két tantárgy heti 1-1 órában mind az öt évfolyamon része volt a tanmenetnek. Minthogy a himnológia (az egyházi énekek tudománya) a gyakorlati teológia része, az önálló himnológiai tanszék megalakulása előtt a gyakorlati teológiai tanszék feladatkörébe tartozott az egyházi ének és zene oktatása.

Olyan tanárok, professzorok látták el ezt a munkát, akik a gyülekezeti énekek megtanításán túl a himnológia rejtelmeibe is bevezették a hallgatókat. Az egyházi zene tantárgy keretén belül megtanították az orgona-, illetve harmóniumjáték alapjaira a leendő lelkipásztorokat, valamint az éneklés terén tehetségesnek mutatkozó hallgatókból kórust szerveztek. A közösségi zenélés örömének megmutatásán túl mindezzel is segíteni akarták a gyülekezetekbe kerülő lelkészeket, hogy a kántorok szolgálatát jobban figyelemmel kísérhessék, felügyelhessék.

A tanszék megalakulásának időpontját nehéz megállapítani, mert a 100 éves jubileumra kiadott kötet még nem tesz említést a létezéséről, az ötvenes és hatvanas évek kari üléseinek jegyzőkönyveiből pedig nem derül ki egyértelműen, mely időponttól lett az ének és zene tanára tanszékvezető professzor.

 Tudjuk, hogy a múlt század első felében Losonczy Lajos zenetanár oktatta az egyházi ének-zenét hosszú időn keresztül. Munkáját Gárdonyi Zoltán (1906–1986) folytatta (1949–1952), aki nemcsak a soproni Evangélikus Tanítóképző, hanem a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzoraként is működött. Zeneszerzőként bibliai szövegekre írt kórusműveivel, zsoltárfeldolgozásaival jelentősen gyarapította a 20. századi magyar egyházi zeneirodalmat.

Az 1948-as református énekeskönyv szerkesztésében kulcsszerepet játszó Csomasz Tóth Kálmán (1902-1988) lelkipásztor, zenetudós (kiemelkedő jelentőségű egyházzenei kiadványok szerzője), himnológus 1952-től kezdődően szakelőadó tanárként vett részt a kar munkájában. Majd az ő működési ideje alatt megalakult himnológiai tanszék professzoraként egész lelkésznemzedékeket tanított, közel három évtizeden keresztül (egészen 1979-ig) a zene rejtelmeire. Tudományos munkájának középpontjában a reformáció korának magyar énekköltészete és dallamkincse állt. Főművei: A humanista metrikus dallamok Magyarországon (1967), Maróthi György és a kollégiumi zene (1978), míg a Református gyülekezeti éneklés (1950) ma is tankönyvként használatos.

Máté János (1934-1998) orgonaművész, zenetanár, aki 1979-ben vette át a tanszéket elődjétől, fáradhatatlan munkával újjászervezte a Ráday Kórust, szívvel-lélekkel igyekezett elsajátíttatni hallgatóival a református énekeskönyv teljes anyagát, eközben pedig nem tartotta rangján alulinak, hogy olyan teológiai hallgatókat okítson az alapvető kottaismeretre és a billentyűs hangszerjátékra, akik korábban zenét egyáltalán nem tanultak. 1998-ban bekövetkezett haláláig csaknem húsz éven át végezte hűséggel feladatát, küldetését. Máté János szerkesztette a világ magyar reformátusságának közös énekeskönyvét Magyar Református Énekeskönyv (1996) címmel.

Az ének-zene oktatását ezután tanársegédje, Vizi István lelkipásztor vette át.