Az Újszövetségi Tanszék

BALLA PÉTER

Teológiánk megalapításakor még nem volt külön Újszövetségi Tanszék, ezért szóljunk röviden azokról is, akik az Újszövetséghez kapcsolódó tárgyakat a kezdeti évtizedekben tanították. Az oktatók bemutatásakor nem az életrajzi adataikat közöljük, hanem főbb munkásságukat ismertetjük, és néhány művüket nevezzük meg. Az itt említendő első négy tanárról Theologiai Akadémiánk 1955-ös jubileumi kötete is megemlékezett.

A bibliai tárgyakat – s közöttük az Újszövetséghez kapcsolódókat is – a kezdeti időszakban a Teológia első professzora, Ballagi Mór tanította a megalapítástól (1855) kezdődően, egészen 1877-ig, amikor nyugdíjba ment. Ballagi Mór korának egyik leghíresebb professzora volt, nemcsak a héber nyelv ismeretét tekintve, hanem az egész Biblia kutatása terén. Sok nyelvészeti műve között írt Héber nyelvtan-t is. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban rendes tagjává választotta. Az Újszövetségi iratok keletkezése című könyve 1872-ben jelent meg. Itt jegyezzük meg, hogy a Theologiai Akadémia első 10 évében (1865-ig) a bányai evangélikus egyházkerület által fenntartott tanszéken Haberern Jonathan is tanított görög nyelvet intézményünkben.

Ballagi Mór utóda Petri Elek lett, aki már 1876-ban (24 évesen) előadói megbízást kapott, majd 1877-től helyettes tanár, s 1879-től rendes tanár lett. Elődjéhez hasonlóan ő is tanított ó- és újszövetségi tárgyakat egyaránt, és számos cikket írt mindkét területről. 1893-ban a Protestáns Szemlében jelent meg "Az Újtestamentum társadalmi eszméi és intézményei" című tanulmánya. Vezető szerepet játszott a (Károli Gáspár által készített) bibliafordítás akkori revíziójában. 1904-ig volt Teológiánk tanára, amikor is elfogadta a Kálvin téri gyülekezet meghívását a lelkipásztori állásra. 1911-ben egyházkerületi főjegyzővé, majd 1915-ben püspökké választották a Dunamelléken.

A Theologiai Akadémián még egy bibliai tanszéket létrehoztak 1884-ben (első renden az ószövetségi tárgyak számára), amelynek első tanára Kenessey Béla lett. Ő főként az Ószövetséghez tartozó témakörökben publikált, de írt újszövetségi bevezetéstani művet is János evangéliumának izagógikai ismertetése címmel (1884).

Petri Elek utódaként 1904-től Marton Lajos tanította az újszövetségi tárgyakat az immár (1884 óta) különállónak tekinthető Újszövetségi Tanszéken. Ő klasszika-filológus képzettséggel rendelkezett, korábban budapesti református főgimnáziumi tanárként működött. Teológiai tanársága egy részében, 1912–1915 között, a karon az igazgatói tisztséget is ellátta. Az ő igazgatósága alatt avatták fel az Akadémia Ráday utca 28. szám alatti épületét, 1912. november 2-án (a tanítás ez év szeptember 16-án már ebben az épületben kezdődött meg). A liberális, kritikai teológia híve volt. Emellett kitartott akkor is, amikor környezetében a történelmi kálvinizmus lett az uralkodó teológiai irány. Különösen érdekelte a keresztyénségnek a hellénizmussal vívott küzdelme. Két tanulmányt is írt a római császárkultuszról. 1933-ig vezette az újszövetségi studiumokat.

Marton Lajos utódául az egyházkerületi közgyűlés egyhangúlag hívta meg Budai Gergelyt az Újszövetségi Tanszék élére. Budai Gergely a budapesti Theologiai Akadémián tett magántanári vizsgát 1925-ben (gyakorlati teológiai és egyházjogi szakcsoportból), valamint a budapesti tudományegyetemen szerzett doktorátust 1929-ben a pedagógia, filozófia és pszichológia tárgyköréből. 1934-ben lett az Újszövetség professzora. 1954. január 1-én ment nyugdíjba, de még ezután is tanította a görög nyelvet óraadó tanárként. Hat éven át az Akadémia igazgatói posztját is betöltötte (1938-1944). Tudományos igényességét humorral tudta színezni, amire sok hallgatója később is szívesen emlékezett. Az egész Újszövetséghez készített exegetikai magyarázatokat, melyek gépelt, bekötött formában (sok kötetben) a Ráday Könyvtár Olvasótermében hozzáférhetőek. Sok tanulmánya, illetve könyve jelent meg, ezek közül itt csak néhányat említünk: Az újtestámentomi kánon. Újtestámentomi kortörténet. Az Újtestámentom nyelve. Újtestámentomi biblica theologia. Újtestámentomi görög nyelvtan (1937), Az őskeresztyén irodalom: Izagogika (1937), Újtestamentomi herméneutika (1940). Kiemelendő Újszövetség-fordítása, amely 1967-ben jelent meg Az Új Testámentom címmel. E könyv függeléke is tartalmazza Budai Gergely bevezetéstani nézeteit, amelyek Herczeg Pál professzor által is megőriztettek, a kettejük neve alatt 1980-ban megjelentetett könyvben, amely az Az Újszövetség története címet viseli. Életéről bővebbet az 1955-ös jubileumi kötetben olvashatunk. Ő maga is vállalta a Nagy Barna professzor által róla írt jellemzést, amely szerint a „pozitív biblicizmus" híve volt.

Budai Gergely utódaként Czeglédy István 1953 őszétől volt az Akadémia újszövetségi professzora (előbb felkért előadóként, majd 1954. január elsejétől rendes tanárként). Sok újszövetségi könyvhöz, illetve fejezethez írt kommentárt, amelyek Akadémiánkon teológiai jegyzetként jelentek meg (stencilezett formában), például Márk ev. exegézise, János ev. 1–10. magyarázata, Gal és Róm 6–8, 1Kor 8–16, Filippi, 2Kor, Jakab, 1János magyarázatai. A Jubileumi Kommentár első kiadásában ő írt két átfogó fejezetet: Kijelentés, üdvtörténet, Ószövetség, Újszövetség, Szentírás és Szentlélek, valamint Az újszövetségi kor története címmel. Külön megemlítendő, hogy a magyar újfordítású Biblia készítésében bibliafordítóként is jelentős munkát végzett. Czeglédy István 1966-ig tanított Akadémiánkon, december 1-én bekövetkezett, váratlan haláláig. Későbbi tanszéki utóda, Bolyki János írt róla megemlékezést és méltatást a Theologiai Szemle lapjain (1987-ben).

Sarkadi Nagy Pál professzor az 1967 őszén kezdődött tanévtől volt az Újszövetségi Tanszék vezetője. Az Újszövetség sok könyvét magyarázta kézzel írt jegyzetei alapján. A Jubileumi Kommentárban ő írta a Filippi-levél kommentárját. Néhány exegetikai jegyzete teológiai jegyzetként is megjelent stencilezett formában (például Jelenések 2–3, A hét gyülekezethez írt levél magyarázata). Igehirdetései is nagyon népszerűek voltak. 1981-ben egy tanévre nyugdíjasként visszatért tanítani, mert utóda beteg lett. Bevezetéstani előadásai is jelentős figyelmet keltettek. A egykoron Bázelben Barth Károlyt és Oscar Cullmannt hallgató professzor kérügmatikus magyarázója volt az Újszövetségnek. Tanítványai, valamint a Kálvin Kiadó is jelentettek meg tőle írásokat. Néhányat hadd említsünk itt is: A Miatyánk (1984), A szeretet himnusza (1987), Az élet kenyere (1988), A hitet megtartottam (1991), Hittem, azért szóltam (1993), A nagy apostol: Pál tanítása minden napra (1993), A tanítványok (1994). Sarkadi Nagy Pál 1980-ban ment nyugdíjba.

Sebestyén János 1979-től tanított a karon, előbb rendszeres teológiát adott elő, majd 1980-tól az Újszövetségi Tanszék professzora lett (s ekkortól Vályi Nagy Ervin lett a rendszeres teológia professzora). Sebestyén professzor klasszika filológiában jártas, egykori Eötvös kollégistaként aprólékos nyelvtani elemzéseivel tűnt ki. A filozófiatörténet területén is széleskörű ismeretekkel rendelkezett, nagyon sok tudományág érdekelte. A görög nyelvet nagy precizitással tanította. Korábbi tanszéki elődjéről, Budai Gergelyről ő emlékezett meg egy évfordulón a Theologiai Szemlében. Sajnos rövid tanárkodás után megbetegedett, és bár professzori kinevezése érvényben maradt, elődjének, a nyugdíjas Sarkadi Nagy Pálnak kellett visszatérnie és helyettesítenie őt. Végül 1982 végén Sebestyén János végleg lemondott a professzori állásáról.

Utóda Bolyki János lett, aki ezt megelőzően rövid ideig helyettesítette a beteg Pákozdy László Mártont (a bibliai teológiai tanszéken, 1982-ben), 1983-tól azonban az Újszövetségi Tanszéken lett professzor. Bolyki János számos területen publikált, például a természettudomány és a hit kapcsolatával függ össze doktori disszertációja, amelyet 1978-ban az Egyháztörténeti Tanszéken védhette (címe: A természettudományok kérdései a 20. századi teológiatörténetben). Műveinek válogatott listája helyet kapott 65. születésnapjára a karon kiadott igehirdetési kötetben: A Te Igéd igazság (1996). Az egyetem folyóiratában 70. születésnapja alkalmából e sorok írója foglalta össze Bolyki János életpályáját és főbb műveinek bibliográfiáját (Studia Caroliensia, 2002, 1–2, 5–13. old.). Itt csak néhány olyan könyvét emeljük ki, amelyek az Újszövetség kutatásához kapcsolódnak. Elsőként hadd említsük a Jézus asztalközösségei című művét (1993), mert ennek német fordítása is megjelent a tübingeni Mohr Siebeck kiadónál Jesu Tischgemeinschaften (1998) címmel. Bolyki professzor e témában korábban exegetikai előadásokat is tartott a karon. Az Újszövetség sok könyvéhez (illetve azok egyes fejezeteihez) írt magyarázatot, amelyek egy-egy szemeszter előadási anyagát összefoglalva, stencilezett jegyzetként jelentek meg (például Jelenések könyve 1-5, Jakab levele, a Római levél válogatott fejezeteinek magyarázata, Lukács 1-2, Márk 11-16). A Jubileumi Kommentár új kiadásához Bolyki János írta az 1Korinthus magyarázatát. Számos újszövetségi témájú írása jelent meg a Theologiai Szemlében. Angol nyelvű tanulmányai láttak napvilágot egy olyan sorozatban, amely a főként általa szervezett holland-magyar apokrifkutató konferenciák anyagát tette közzé. Tagjai sorába választotta a Studiorum Novi Testamenti Societas (SNTS) nemzetközi társaság. 1987-1988-ban a HEKS támogatásával négy hónapig Zürichben végzett kutatómunkát, majd meghívást nyert Princetonba kétszer 3-3 hónapra (Center for Theological Inquiry, 1997 és 2000), egyszer pedig a Berni Egyetemre (1999). Széchenyi Professzori ösztöndíjat nyert 1999-ben, négy éves időtartamra. Publikációs tevékenysége folytatódott azután is, hogy 65 éves korában, 1996-ban saját kérésére nyugdíjazták. Az ezután keletkezett művei közül több a Kálvin Kiadónál jelent meg: Az újszövetségi írásmagyarázat elvei, módszerei és példái (1998) és az Újszövetségi etika (1998) folyamatosan tankönyvnek számítanak, a „Teremtésvédelem": Ökológiai krízisünk teológiai megközelítése (1999) pedig kiváló segédanyag szemináriumokhoz és szakképzéshez. Az Osiris Kiadónál 2001-ben jelent meg a János evangéliumához írt részletes kommentárja: Igaz tanúvallomás. E kötet alapos kortörténeti és filológiai elemzései is hozzájárultak ahhoz, hogy Bolyki János a Magyar Tudományos Akadémia nagydoktora lett (2004). E könyv annak is gyümölcse, hogy Bolyki professzor több szemeszteren át magyarázta már exegézis órák keretében a János evangéliuma egyes részleteit. Nyugdíjasként is sokat segít oktató munkájával utódjának, akivel az ő indítványozására már nyugdíjba menetele előtt is együtt taníthattak. Bolyki János Egyetemünk emeritus professzora.

Az Újszövetségi Tanszék vezetésével 1966-ban Balla Pétert bízta meg a kar vezetése, aki 1994-től (először, tanársegédi, majd adjunktusi és docensi beosztásban) vett részt az intézmény oktatási tevékenységében. A tanszék vezetésének folyamatosságát garantálta, hogy Bolyki János tanítványa az új tanszékvezető, másrészt maga Bolyki János mindmáig igen aktív tagja az oktatói gárdának. Balla Péter Edinburghban doktorált 1994-ben, majd 2001-ben az Evangélikus Hittudományi Egyetemen habilitált. 2002-től egyetemi tanári beosztásban vezeti a tanszéket. Doktori és habilitációs értekezése angol nyelven a tübingeni Mohr kiadónál jelent meg (1998-ban és 2003-ban). 2005-ben egy tankönyv céljául szolgáló újszövetségi bevezetése is napvilágot látott.        A tanszék segéderőként leginkább görög nyelvészeket alkalmazott és alkalmaz, hogy a hallgatók az újszövetségi nyelv elsajátítása mellett kitekintéssel bírjanak a klasszikus görög nyelvre is. Így tanított görög nyelvet a tanszéken Kárpáti András, Láda Csaba, Déri Balázs és Hanula Gergely. A tanszék mindemellett természetesen az újszövetségi bevezetés és írásmagyarázat óráit látja el törzsanyagként, speciális kollégiumokban pedig az újabb kutatások eredményeiről számolnak be az oktatók. Munkájukat fémjelzik azok a jeles külföldi kutató professzorok, akik a tanszéket az utóbbi időben meglátogatták. Az elmúlt években többen, így Peres Imre, Takács Zoltán és Kókai Nagy Viktor is Karunkon szerzett újszövetségi témából doktorátust. Peres Imre habilitációs dolgozatát is itt védte meg.