Ma, amikor – járványidőszakot kivéve – a magyar egyetemisták is repülővel utaznak külföldi Erasmus-ösztöndíjuk helyszínére, nehéz elképzelni koraújkori elődeik viszontagságait. A korabeli magyarországi diákok ugyanis esetenként nem élték túl a hosszú és fáradságos utat, de a kulturális különbségekkel is meg kellett küzdeniük. Feljegyzések tanúskodnak arról, hogy a holland egyetemeken tanuló diákok nehezen birkóztak meg a magyar gyomor számára szokatlan sok hallal, zöldséggel, de a bort is hiányolták a sörivó országban.
A protestáns diákok 16-18. századi külföldi peregrinációja persze nemcsak ilyen anekdotikus példák miatt érdekes. Fazakas Gergely irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem docense Dr. Bozzay Réka történésszel (adjunktus, Debreceni Egyetem Néderlandisztika tanszéke), Oláh Róbert művelődéstörténésszel (Tiszántúli Református Egyházkerület Kollégiumi Nagykönyvtár) és Hegyi Ádám történésszel (docens, Szegedi Egyetem Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék) a korabeli egyetemjárás maradandó kulturális-eszmetörténeti hatásairól beszélgetett. A nyugat-európai peregrináció ugyanis nemcsak a magyar református identitás kialakulásában, megszilárdulásában játszott komoly szerepet, de a hazai értelmiségi utánpótlást is táplálta.
Miért hívták „latin grófnak” a bázeli egyetemen tanuló Teleki Sámuelt? Miért döntött az Erdélybe való hazatérés mellett a Németalföldön sikeres nyomdász-vállalkozó Tótfalusi Kis Miklós? Mit vártak el a diákok külföldi tanulmányait finanszírozó közösségek és patrónusok támogatottjaiktól?
Más izgalmas témák mellett ez is kiderül a KRE Egyház és Társadalom Kutatóintézetének Reformáció Öröksége Műhelye és az Egyetem Hittudományi Karának Egyháztörténeti Intézete együttműködésében készült podcast-epizódból.
