Az egyházi nyelvhasználat szókincs felmérése

A kutatócsoport vezetője: Prof. Dr. Hanula Gergely

Református identitásunk egyik fontos hordozója egyházi nyelvhasználatunk. Amint Ézsaiást mondunk, protestánsként gondolunk rá, és idegenkedve halljuk Izajás formában, Nabukodonozor a Károli fordítás, Nabukadnezár egy katolikus, Nebukadneccár pedig az újfordítás nyelvi világát idézi fel. Gyülekezeti alkalmakon, bibliaórai beszélgetéseken az idegenség vagy az összetartozás élményét határozhatja meg a szóhasználat gyakran öntudatlan választása. És nem csak egymás között, de jól emlékszem a rendszerváltás előtti iskolai, munkahelyi, utcai beszélgetések kínos elhallgatásaira vagy összekacsintásaira, amikor véletlen elhangzott egy egyházias kifejezés: hit, kegyelem, bűnbocsánat vagy éppen a kárhozat.

A nyelvnek ez a nyelvszociológiai eszközökkel megragadható rétege, használata nem pusztán a leíró tudományosság érdeklődésének lehet passzív tárgya, de az egyház elevenségéért, életéért felelősséget vállaló szakemberként az aktív formálás célkitűzésével megközelíthető.

Legyen a feladat bibliafordítás, új énekeskönyv anyagának vagy a prédikációk nyelvi regiszterének meghatározása, mindez felkészültséget, empirikus kutatásokkal megalapozott döntéseket kíván.

Közhelyszerű megállapítás, hogy egyházi nyelvhasználatunk leginkább néhány meghatározó szövegkorpuszon alapul. Legfontosabbként említik a magyar bibliafordítások nyelvét, de szintén jelentős hatással van rá egyházi énekkincsünk is, és nem hagyható figyelmen kívül a prédikációk nyelvezete sem.

Kutatásunk elméleti megalapozásaként született meg 2015-ben a kutatócsoport vezetőjének nyelvészdoktori értekezése, mely Anyaszentnyelvünk címen került publikálásra. Az empirikus kutatás pedig három nagy egységre tagolódik majd, melyből jelen kutatásunk kettőt érint.

Az első feladat a meghatározó szövegkorpuszok szókészletének felmérése és összevetése a köznyelvi alapszókinccsel (itt nem történeti értelemben, hanem a használati gyakoriságot alapul véve). Első lépésként a mai napig meghatározó revideált Károli fordítás (1908), majd az újfordítású Biblia (1975 és 1990) és a RÚF (2014) szókészletének vizsgálatát végezzük el. Második lépés lehet egy további kutatásban az énekeskönyv, azután harmadik lépésként a prédikációk szókészletének vizsgálata. Ezt követően lehet a köznyelvi alapszókészlettől való eltérést vizsgálni.

A kutatás második feladata az előbbiek során meghatározott sajátos szókincs megjelenésének felmérése az egyházi közbeszédben (főként bibliaórákon vagy istentisztelet után elhangzó beszélgetések szöveganyagának vizsgálatával, de esetileg prédikációk szöveganyagának vizsgálatával is.)

Távolabbi célként a kutatás feladatának tekintjük a szókészlet mellett az egyházi nyelvhasználat szintaktikai, kommunikációs és metakommunikációs jellemzőinek vizsgálatát is. (Ez nem része a 2022-2024-es kutatási tervnek, ám a gyűjtőmunka során az adatok későbbi felhasználhatóságára is tekintettel kell lennünk, pl. hanganyag gyűjtésével. A következő kutatási ciklusban egyetemi keretre tervezzük kiszélesíteni a kutatást részben a BTK alkalmazott nyelvészettel foglalkozó kutatói, részben a PK aktív gyülekezeti kapcsolattal rendelkező hallgatói irányába.)

Jelen kutatásunk jellegét tekintve alapkutatás. Egyfelől a bibliafordítások szókészletének felmérése készül egy PhD hallgató bevonásával, melynek eredménye monografikus formában kerül publikálásra. Másfelől félévente 5-8 hallgató bevonásával folyó kutatószemináriumok keretében a hallgatók saját gyülekezetükben gyűjtenek nyelvi adatot (hangfelvételt, voice to text alkalmazással készült transcriptet), amit vezetett munkával feldolgoznak. Ezek eredményeként egy nyelvi adatbázis kiépítése indul meg (ennek technikai feltétele saját erőből már rendelkezésre áll), előre láthatólag 2-300 óra hanganyag vagy ennek megfelelő mennyiségű transcript gyűjtéséből. A feldolgozás során a hallgatókkal közösen tanulmánykötet készül a 10 legjobb tanulmányból, melyet kari kiadásban, elektronikus formában teszünk elérhetővé. Mivel a hallgatók sokrétű munkát kell végezzenek (felkészülés a kutatásra, gyűjtés, elemzés, tanulmányírás), munkájuk egy részét a kutatószeminárium kreditértékével, másik részét (főként a terepen történő gyűjtőmunkát) megbízási szerződéssel anyagilag ellentételezzük.

Kutatásunk az elméleti megalapozás szükségeségének hangsúlyozása mellett gyakorlati érdeklődésű, célkitűzéseink a gyülekezeti hitoktatás, a katechézis és az egyház spirituális megújulásának szempontjait tartják szem előtt. Ezzel az Egyetem egyházi jellegének megerősítését is igyekszünk szolgálni. A kutatás következő szakaszában kiegészülhet a hitoktatásban részt vevő diákok szókincsének, esetlegesen a hittankönyvek szókészletének vizsgálatával is.

Ugyancsak a kutatás kiszélesítését szolgálhatja az Egyetemen belül teolingvisztikával foglalkozó szakemberekkel 2022 szeptemberében megkezdődő kapcsolatfelvétel és a közös kutatási lehetőségek feltérképezése, melynek gyümölcse a következő kutatási szakaszra érhet be.

A kutatási pályázat kiírásában megfogalmazott prioritások közül leghangsúlyosabban az Egyetem egyházi jellégen erősítése mellett az aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezők bevonását tekintjük a projekt alapvető feladatának, ezért minden félévben legalább 5 hallgatót igyekszünk megnyerni kutatószeminárium formában a projektben való részvételre. Emellett egy PhD-hallgató folyamatos részvétele is biztosított (valamint egy frissen doktorált oktató is lehetőséghez jut így szakmai előmenetelének támogatására). A kutatószemináriumok nemcsak a kutatási eredmények beépítését teszik lehetővé az oktatásba, de egyszersmind a kutatási módszerek elsajátítását és begyakorlását is.