Somló Bódog (1873-1920) utolsó gondolkodói korszaka: 1916-1920

A kutatócsoport vezetője: Prof. Dr. Pethő Sándor

A kutatás egyéni, megvalósításához nem szükséges kutatócsoport felállítása. Ezért az alábbiakban a megvalósítandó feladatokat vázolom fel, a megvalósítás tervezett ütemezésére pedig a Munkaterv keretében térek vissza.

A kutatás kiindulópontját az Összefoglaló 2. pontjában megfogalmazott, a Gondolatok általam gondozott kiadásának kísérőtanulmányában már felvázolt értelmezésem alkotja. Ez a kiindulópont két állítást foglal magában. Az első az, hogy az 1916 és 1920 közé eső időszak önálló gondolkodói szakaszt nyit Somló pályáján, és ezen az sem változtat, hogy ez a szakasz – ellentétben a korábbi „szociológiai” és „jogfilozófiai” korszakkal, a szerző halála miatt már nem teljesedhetett ki. A másik az, hogy ez a változás, melynek töredékesen ránk maradt és posztumusz megjelentett dokumentuma a Gondolatok az első filozófiáról című mű, filozófiai preferenciák tekintetben felülírja a „jogfilozófiai” korszakban érvényesülő preferenciákat.

Az utóbbi állítás relevanciáját világosan mutatja az a tanácstalanság, olykor egyenesen feszengés, amivel a Gondolatokat a recepciótörténet kezeli. Somló halála után egy évvel – a művet csak hallomásból ismerve -  Moór „eredeti metafizikai műként” határozza meg, később, a Gondolatok kiadásához írt előszavában már óvatosan megkerüli a pontos meghatározást. Mások etikai műnek, és vannak olyanok is, akik ismeretelméleti munkának tekintik. Az egyébként gyakran egymásra támaszkodó, legtöbbször egy-egy mondatra szorítkozó, így aztán mélységbe nemigen bocsátkozó értelmezések egyetlen ponton érintkeznek egymással: abban, hogy mindannyian az előző, a Juristische Grundlehrében kiteljesedő korszakhoz képest megnyilvánuló eltéréseket hangsúlyozzák. A Gondolatok az életmű nehezen elhelyezhető, és mivel töredékesen, legnagyobb részét tekintve első, nyers fogalmazványában maradt ránk, talányos és nyelvi szempontból is sok helyütt homályos darabja.

Az első állítás igazolása voltaképpen ennek ebből a sajátos, bizonytalan háttérből kiindulva végezhető el. Somló naplója tanúsága szerint 1916. október 7-én fejezte a Grundlehrét, és még ugyanazon a napon megkezdte a Gondolatok előkészítését, saját állítása szerint „lényegében az előző mű folytatásaként.” A mű és az életmű egészének kontinuitás-problémájára irányuló alapkérdés, hogy miképpen értékeljük ezt az értelmezést. A Gondolatokhoz írott kísérőtanulmányomban amellett érveltem, hogy a mű nem a Grundlehre folytatása. Ott két érvet hoztam fel emellett. Az egyik az volt, hogy a Gondolatokban Somló a szűkebb értelemben vett jogfilozófiai problémáktól egy általános metafizikai elmélet felé mozdul el. A másik érv pedig az volt, hogy 1918 és 20 között – a könyv első változatának lejegyzése idején – már maga sem úgy gondolt rá, mint 1916-ban.

A jelenlegi kutatásban ezt a két érvet hipotézisként kezelem, és azt próbálom kideríteni, hogy ezeken kívül van-e olyan körülmény, ami azt igazolja, hogy új filozófiai korszakkal van dolgunk.

Ez több, egymással összefüggő, de egymástól jól megkülönböztethető irányú feladat elvégzését jelenti. Ezek egyike a Somló által felhasznált háttér-irodalom feltérképezése. Tekintve, hogy töredékes, több helyen a szerző jegyzeteiből összeállított műről van szó, melynek hivatkozásai hiányosak, olykor egyenesen zavarosak, ez nem könnyű, és várhatóan időigényes feladat. Némi segítséget nyújt, hogy naplója alapján Somló 1916 és 1920 közötti olvasmányainak egy részét rekonstruálni tudjuk.

Külön probléma, és önálló kutatást igénylő feladat a filozófiai háttér-irodalom felderítésében, így a mű életműben történő elhelyezésében a Kanthoz fűződő kapcsolat. Az értelmezéstörténet igen kevés kivétellel megelégszik annak a rögzítésével, hogy Somlóra második gondolkodói korszakában a neokantiánus filozófia hatott. Ennek hatását a Gondolatok kísérőtanulmányában én sem tagadtam, ugyanakkor két – az akkori (egyébként nem rövid) terjedelemben nem tárgyalható – problémára is felhívtam a figyelmet.

Az egyik az volt, hogy a neokantianizmus fogalmát – tekintve, hogy filozófiatörténeti szempontból igen képlékeny fogalomról van szó – érdemes lenne pontosítani. Annak felderítése, hogy az irányzat melyik iskolája, és amelyik igen, az mennyiben hatott Somlóra, ennek a kutatásnak a feladata lenne. E feladat elvégzésétől nemcsak az várható, hogy az utolsó 1916 és 1920 közé eső korszakot értjük meg jobban, hanem az is, hogy a korábbinál tisztább képet alkothatunk Somló második, „neokantiánus” korszakáról is. Ezzel pedig világosabbá válik a „második”, és a Gondolatokkal kezdődő harmadik korszak viszonya, és vele az életmű dinamikája is.

Ide vonatkozó második megjegyzésem a tanulmányban arra irányult, hogy a Gondolatok, mint az utolsó korszak fő műve, nem feltétlenül tárgyalható a neokantiánus hatás alapján. Ezt azzal támasztottam alá, hogy a második, „neokantiánus” korszakban jellemzően nagy szerepet játszó német gondolkodók hatása a Gondolatokból jórészt eltűnik, vagy csak nagyon közvetve mutatható ki. Ezzel ellentétben maga Kant forrásként, vagy még sokkal inkább: kritikus recepció tárgyaként jelenik meg. Ennek az összefüggésnek a kibontására az ötven oldalnyi terjedelmű kísérőtanulmányban már nem jutott tér. Felderítése azonban mind a Gondolatok értelmezéséhez, mind pedig az utolsó (1916 és 1920 közé eső) korszakban érvényesülő filozófiatörténeti hatások tisztázásához is szükséges lenne. Ez viszont nyilvánvalóan külön kutatást igényel.

A harmadik kutatási feladat az utolsó gondolkodói korszak – ezzel együtt Somló élete utolsó négy évének – eseménytörténeti rekonstrukciója. Ezt a feladatot a Somló kutatás eddig teljesen elhanyagolta. Nem gondatlanságból, megbízható források híján. Az 1916 októbere és 1920 augusztusa közé eső időszak természetes kronológiai tagolását Somló Budapestre költözése jelöli ki (1918.november). Az 1916 októbere és 1918 novembere közé eső, és az utóbbitól haláláig (1920. augusztus 28.) eső életszakasz rekonstrukciója különböző feladatokat ró a kutatóra. Az első korszakban a Napló bejegyzései nyújtanak bizonyos kapaszkodókat. Somló életének utolsó másfél éve azonban ez alapján már nem rekonstruálható. Ez azt jelenti, hogy az utolsó gondolkodói korszak feltárásához szükségképpen igénybe kell majd venni a filozófiai kutatásokban viszonylag ritkán alkalmazott eszközöket is, így pl.  levéltári, sajtótörténeti, olykor mentalitástörténeti kutatásokat is. Ez – minden nehézsége és szokatlansága ellenére is – új színt kölcsönöz majd a végeredménynek.

Következő események


Közösségi Média

Károli Podcast

Sport a Károlin

Sport a Károlin

Napi biztatás

nyelvvizsgaközpont

 

Online tanácsadás 

Diáktanácsadó központ