Tizenegyen teológus-lelkész szakra, egyvalaki pedig hittanári szakra adta be jelentkezését a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára idén. Az április közepén tartott alkalmassági vizsga részleteiről és a teológiai életről beszélgettünk az egyetem spirituálisával, Bölcsföldi András református lelkésszel.
A lelkészség nem csak egy foglalkozás, hanem életre szóló hivatás is. Hogyan lehet jól hallani az elhívást?
A teológia megfogalmazása szerint mindenkiben van egy külső és egy belső elhívás, késztetés. Külső hívás, amikor a környezetében élő emberek javasolják valakinek, hogy legyen lelkész. Sok jelentkező lelkész szülei mintájára választja a lelkipásztori pályát. A belső elhívás nehezebben követhető. Ekkor az Isten szólít meg, hív el erre a szolgálatra. Aki ezt az erős, belső elhívást átélte, az később sem inog meg, nem ég ki. Átmehet kríziseken, de ez a belső elhívás megmarad egész életében. Jeremiás ezt úgy fogalmazta meg: nem teheti meg, hogy ne szólaljon meg.
A Bibliában nagyon sok olyan szereplő van, aki saját magát nem tartotta alkalmasnak a prófétaságra, Isten viszont mégis őket választotta ki erre a feladatra. Az alkalmasságunk Istentől van. Ha Pál apostol életét nézzük, akkor láthatjuk, hogy adott esetben Isten alkalmassá tehet bárkit az ő szolgálatára. Sokszor nehéz, hogy ezt emberként mi ítéljük meg. Ami mérhető, azt objektív szűrőkön próbáljuk leszűrni.
Miben hasonló és miben tér el a teológiai felvételi eljárás a többi egyetemi szakhoz képest?
A felvételi során leginkább azt vizsgáljuk, hogy a jelentkező a teológia elvégzése után alkalmas lesz-e arra, hogy lelkipásztor vagy vallástanár legyen. Legtöbben friss érettségivel jönnek. Tizennyolc évesen az ember még nem biztos, hogy szabatosan meg tudja fogalmazni azt, amit majd harminc-negyven évesen csinál. Mi azt az alkalmasságot szeretnénk felmérni, hogy szerintünk képes-e a jelentkező ezeket a tanulmányokat, majd a lelkipásztori szolgálatot elvégezni. A felvételi másik összetevője az általános felvételi eljárásé, hiszen a hozott pontokat mi is figyelembe vesszük. Aki a ponthatár felett van és alkalmasnak látjuk, az felvételt nyer. Ha valaki alkalmasnak bizonyul, de a pontszáma a határ alatt van, akkor nem tudjuk felvenni.
Miből áll a felvételi?
A felvételi két nagy részből áll: írásban és szóban is teszteljük a jelentkezőket. Az írásbeli részét képezi pszichológiai alkalmasság vizsgálat, bibliaismereti, egyháztörténeti és szövegértési teszt. Az általam összeállított irodalmi-nyelvtani tesztben vannak versfelismerések, nyelvtani feladatok, szövegértelmezés és olvasottsági mutató. Ez utóbbi nagyon változatos szokott lenni. Az írásbeli rész lezárásaként a jelentkezőtől kérünk egy gyülekezeti beszámolót, ami a jelölt rálátásáról is ad egy képet. Kijavítás után összegzik ezeket az írásbeli teszteket, és a másnapi bizottságoknak ezek alapján is bemutatják a felvételizőket.
A felvételi szóbeli része négy csoportban zajlik, itt a személy alkalmasságát vizsgálja a bizottság. Lemérik többek közt a jelentkező zenei, énekesi képességeit. Az egyházi bizottságokkal való beszélgetés során a fő kérdés, hogy miért jelentkezett a személy a teológiára, hogyan kapta az elhívását, valamint a jelentkező egyházi beállítottságát vizsgáljuk. A felvételit a plenáris bizottság ülése zárja, ahol az összes felvételi bizottsági tag jelen van, és együtt döntenek a jelentkező alkalmasságáról szavazás útján. Ezek a szavazások többnyire egyöntetűek.
Ön szerint ki a jó lelkész?
Többféle lelkész karakter van. Én két dolgot tartok fontosnak egy jó lelkésznél: az igehirdetést és a pásztorolást. A jó pásztor ismeri a nyáját, törődik velük, programokat szervez nekik és alapvetően minden élethelyzetben együtt van a nyájjal.
Ön a jó pásztori munkát itt, a teológián végzi, a diákok között. Mit jelent a gyakorlatban, hogy az egyetem spirituálisa?
Remélem, hogy a pásztorolás valóban megtörténik. Ezt röviden három pontban foglalnám össze: jelenlét, törődés, akció. Jelen vagyok a diákokkal akkor is, amikor nincs kötött program, csak együtt vagyunk. Lehet ez egy előadások közti szünet, étkezés, pihenés, bármi. A törődést abban látom, hogy figyelek a hallgatókra, hogy mi zajlik az életükben fizikailag, lelkileg. Akció alatt azt értem, amikor konkrét programokon veszünk részt együtt. Lehet ez fizikai munka, hitéleti szolgálat, művészeti tábor, kirándulás és sok minden más.
Térjünk kicsit vissza a törődésre! Az élettapasztalata alapján már ráérez a hallgatók nehézségeire, vagy ők jeleznek önnek?
Ez a probléma jellegétől is függ. Nem minden esetben konkrétan én oldom meg ezeket a helyzeteket, van, amikor inkább összekapcsolom a lehetőségeket. Például amikor az egyik diák anyagi nehézséggel küzdött, egy gyülekezet épp gyermekőrzésre keresett embert. Összekötöttem őket, és ez elegendő segítség volt mindkét fél számára. Többször előfordult már, hogy csak összekapcsolásra volt szükség.
Az akcióba külföldi utak is beletartoznak. Erdélybe és Izraelbe is van lehetőségük eljutni a teológusoknak. Ezek az utak meglévő kapcsolatrendszerre épülnek?
Különböző helyekre szoktunk menni, most épp Gyulafehérvárra készülünk. Az ottani esperessel nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Itt az egész tájegységet bejárjuk, majd a hallgatók szolgálnak az istentiszteleten. Ezek mindig hallatlan nagy élményt jelentenek: az odavezető út, az ottani kirándulások, a közös étkezések, az istentiszteleti szolgálatok. Az utak során meglátogatjuk a történelmi helyeket is, azok mindig nagy hatással vannak mindenkire.
A frissen végzett lelkészek a saját gyülekezetükkel is folytatják ezt a szolgálatot?
Ezek a kapcsolatok sokszor megmaradnak, akár már rajtam kívül is. Sok lelkész a saját gyülekezetével is meglátogatja a határon túli testvéreket.
Egy lelkész ma hogy tud gyülekezetet építeni?
Itt is három pontban válaszolnék: a kulcs a közösségteremtés, az igehirdetés és a látogatás. Olyan helyeket, tereket kell létrehozni, ahol közösségben lehet lenni. Lehet ez akár egy templomkerti pad is. A lényeg, hogy legyen a templom és környéke vonzó mindenki számára, hiszen a közösség vonzó ereje magával hoz másokat is. Volt, ahol focipályát, játszóteret építettek a templom környékén. Mindemellett az a legjobb, ha az evangélium, Jézus vonzza az embereket, mert ezt nem lehet lerombolni. Az örömhír terjesztését akár bibliaórán is el lehet végezni. Ezen túl nagyon fontos, hogy senkit se hagyjunk ki, mindenkit szólítsunk meg. Ez nem jelenti azt, hogy rögtön mindenki el fog járni templomba, de sokaknak lehet, hogy csak a meghívás hiányzik. A kezdés sokszor nehéz. A látogatásokban kitartónak kell lenni, meg kell keresni minden báránykát.
Cikk forrása: Hadházy Anna/parokia.hu
