Cigánymissziós tanulmányúton jártak KRE negyedéves teológus-lelkész szakos hallgatói

Immár hagyomány, és a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán folyó lelkészképzés fontos része, hogy a negyedéves hallgatók az őszi szemeszterben háromnapos cigánymissziós tanulmányútra mennek. Erre a különleges terepgyakorlatra idén Szabóné Dr. László Lilla docens és Bölcsföldi András spirituális, valamint a cigánymisszió munkatársainak vezetésével október 25-27 között került sor a dél-baranyai Ormánság területét bejárva.

A mintegy húsz fős csapat közös igeolvasás és elcsendesedés után kedd koradélelőtt gördült ki a Ráday Ház kapuján, hogy néhány órás autóút után megérkezzék Baranya megye központjába, Pécsre. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk: a délelőttre tervezett „Sosem látott Pécs” sétán az eső miatt nem tudott minket végig vezetni az egyébként baranyai születésű Ignácz Andi kolléganőnk. Ám a híres cigány lakásétterem, a Kóstolda asztalai köré telepedve, képzeletünk szárnyain mégis bejártuk a város nevezetességeit Andi és egy helyi munkatárs lelkes és információban gazdag előadása által. A tradicionális cigánylecsó és a fantasztikus „asztal körül szaladgálós” túrósrétes föltálalása előtt Várnai Anna, az éttermet működtető Színes Gyöngyök Egyesület elnöke is köszöntötte csapatunkat, sőt, részletesen mesélt társadalmi vállalkozásukról. Céljuk, hogy a Kóstoldában egy olyan találkozási pont jöjjön létre, ahol a nem cigány lakosság megismerheti a cigány lakosság szokásait, értékeit és ételeit. „Őszintén hisszük, hogy egy jó étkezés közelebb hozhatja egymáshoz a legkülönbözőbb kultúrákat és embereket”. Feledhetetlen élmény számomra, hogy a Kóstoldában ezen a napon nemcsak csodás étel közös elfogyasztása teremtett közösséget, hanem az az eleven társalgás is, amely pillanatok alatt bontakozott ki a kolozsvári születésű, románul tökéletesen beszélő teológánk és a Kóstolda beás anyanyelvű cigány szakácsnői között.


A kiadós, testet és lelket tápláló ebéd után átsétáltunk Európa első roma nemzetiségi, érettségit adó intézményébe, az 1994-ben alapított Gandhi Gimnáziumba, ahol Ignácz István igazgató fogadott bennünket. Előadásában felidézte az intézmény létrehívásának célját: nevelődjék ki egy cigány értelmiségi réteg, amely elő tudja segíteni a cigány nép egészének megerősödését. Az iskola jelenéről megtudtuk, hogy az igényes, sokféle funkciónak otthont adó épület falai között többnyire halmozottan hátrányos helyzetű (beás) cigány családok gyermekei tanulnak egyebek közt cigány nyelveket, népismeretet és kultúrát is. Annak érdekében, hogy az oktató-nevelő munka minél hatékonyabb legyen, a pedagógusok számos alternatív, kooperációra épülő módszert alkalmaznak, s közben éberen őrködnek afelett, hogy diákjaik szociális háttere ne legyen a jó tanulmányi előmenetel akadálya.

Pécset dél felé fordulva hagytuk el, hogy a festői Villánykövesd érintésével még sötétedés előtt elfoglalhassuk szállásunkat az Ormánság fővárosában, Sellyén, ahol a Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola kollégiuma látott minket vendégül, és gondoskodott bőséges reggelinkről és vacsoránkról a tanulmányút teljes ideje alatt. Bár a nap során számos tartalmas beszélgetés bontakozott ki a diákok és a cigánymisszió munkatársai között, szervezőként mégis fontosnak tartottuk, hogy alkalmat teremtsünk a cigánymisszió sokrétű szolgálatának és munkatársainak megismerésére, s hogy a diákok egy izgalmas romológia tárgyú kvíz során bővíthessék a cigányságról való tudásukat.

Szerda délelőttünket a Pécsi Református Kollégium Nagyharsányi Általános Iskolájában, a Református Pedagógiai Intézet bázisintézményében töltöttük. A látogatást hatalmas várakozás övezte, hiszen a legnagyobb részben cigány gyermekeket fogadó intézmény keresztyén, inkluzív szemléletű oktató-nevelőmunkája, valamint az ennek elméleti hátteret adó ÉBEN program (értékközpontú befogadó nevelés) egyre szélesebb körben ismert református egyházunk esélyteremtő szolgálatában és pedagógiai eszköztárában.

Pintérné Lázok Orsolya igazgatónő és munkatársai nemcsak beszéltek az ormánsági cigányság helyzetéről és az intézményben folyó munkáról, hanem megnyitották a hatodik osztály ajtaját, hogy részt vehessünk egy rendkívül oldott hangulatú, érzelmi intelligenciát fejlesztő tantermi demonstráción is. Többünkben megfogalmazódott, hogy a csodákat bizony nem a budapesti elitiskolákban kell keresni… A menzaebéd után Molnár Csaba Bertalan nagyharsányi lelkipásztor és hittanoktató felesége, Gabriella átkísértek minket az iskola szomszédságában álló református templomba, majd vendéglátóinktól búcsút véve elindultunk következő állomásunk felé.

Kórós egy megközelítőleg 170 fős elöregedő falu Baranya „református szigetén”; legfőbb nevezetessége az Ormánság egyik „mesebeli” festett fakazettás mennyezetű apró istenháza. A gyönyörű, többnyire növénymotívumos képek nemcsak a mennyezetet, hanem a karzatot, a padozatot és magát a szószéket is díszessé teszik. A térség és a templom történetének megismerésében avatott, református felekezetű idegenvezetőnk, a település polgármestere kalauzolta el csapatunkat.

A nap még hátralévő részét a bázisunkon, Sellyén működő református fenntartású Biztos Kezdet Gyerekházban és a Tanodában töltöttük. A szoros időbeosztásnak köszönhetően alkalmunk nyílt arra, hogy a délutánonként ott tanuló diákokkal közösen készíthessük és fogyaszthassuk el az uzsonnát. Az étkezés végeztével egy-egy csésze meleg tea mellett meghallgattuk a két intézmény szakmai vezetőjének rövid bemutatkozását, sőt, néhány közlékenyebb diák megosztotta velünk a Tanodához fűződő élményeit és a jövőre vonatkozó terveit is. Mi, a Cigánymisszió munkatársai jó ismerősként köszöntöttük nemcsak Gyurkovics Rudolfné Ilikét, a Tanoda vezetőjét, hanem a diákok közül többeket, hiszen a sellyei fiatalok évek óta résztvevői rendezvényeinknek, különösen is az Aranyhíd cigány vers- és prózamondó versenyünknek.

Tanulmányút lévén nem hagytuk ki a gyülekezet lelkipásztorával, Sinkovicz Richárd nagytiszteletű úrral való találkozást sem, aki nemcsak a régi, dicső református múltról tanúskodó református templomot mutatta meg nekünk, hanem az egyházközség fenntartásában működő, nagyobb csoportok fogadására is alkalmas Barkó Vendégházat is. Koraeste Somogyi Antal, a sellyei Mezőgazdasági Technikum igazgatója, a Gandhi Gimnázium korábbi tanára érdekes szempontból mutatta be a térség helyzetét: nemcsak a baranyai beás cigány családok életéről beszélt, hanem megvilágította, hogy a társadalmi mobilitás szempontjából milyen fontos küldetése van intézményének, az Ormánság egyetlen középfokú iskolájának. A helyi hátrányos helyzetű fiatalokat úgy tudják piacképes tudáshoz juttatni, hogy már most a jövő feltételezett kihívásainak megfelelő képességeket és a legújabb technológiák ismeretét adják át számukra.

 

Vacsora után kellemes meglepetésvendégek érkeztek hozzánk: Varga Fanni, valamint Bárdos-Blatt Boglárka és férje, Szabolcs, baranyai lelkipásztorok. A kedves fiatal lelkészházaspár a tanulmányok végeztével maga vállalkozott arra, hogy a Baranya-program keretében elindított első gyülekezetgondozó központ, Szigetvár lelkipásztora legyen. Missziói céljuk, hogy az elnéptelenedő szórványvidék minden lakosát elérjék az evangéliummal. Stratégiájuk lényege, hogy nem várják tétlenül a hívek megjelenését templomaikban, hanem egy előre kidolgozott menetrend szerint a református falvak minden egyes házát felkeresik, és személyesen hívogatnak a gyülekezet közösségébe. Csoportunk diáktagjai őszinte érdeklődéssel és izgatottan hallgatták Boglárkát és Szabolcsot, akik néhány tanévvel korábban még maguk is szolgálatra készülő pesti teológiai hallgatók voltak.

A tanulmányút utolsó napján, csütörtökön a Pécsi Egyházmegye területén működő katolikus testvéreink példaértékű cigánypasztorációs szolgálatába pillantottunk bele. A Felzárkózó Települések körébe is beletartozó 300 mélyszegény falu egyike, Alsószentmárton egy 1200 lelkes település a horvát-magyar határ mentén, lakói szinte teljes egészében beás (muncsán) cigányok. Megérkezésünkkor a faluszéli Szent Ferenc Cigány Plébánia előtt fogadott minket Lankó József plébános atya. A lelkipásztor meghökkentő állhatatossággal, derűvel és természetességgel él együtt cigány népével immáron több mint negyven éve. A hitéleti szolgálat mellett rendkívüli leleményességgel: egyebek között cigány-magyar kétnyelvű óvodát létrehozva; tanodát, közösségi házat, drogprevenciós programot, sokszáz adagos népkonyhát, rendszeres jogsegélyszolgálatot működtetve keresi és segíti övéi boldogulását.

Baranyai cigánymissziós utunk utolsó állomása a Bólyban elköltött közös ebéd volt. „Az Isten országa számomra olyan, mint…” Csoportvezetőnk kérésére mindannyian a magunk módján fejeztük be a megkezdett mondatot, és így osztottuk meg egymással friss tapasztalatunkat és bizonyságtételünket az elmúlt három nap élményei felidézésével. Jó volt egy asztal köré telepedni, visszatekinteni, hálát adni, újra elköteleződni a „minden népek” szolgálatára.

 

Forrás: reformatus.hu
Szöveg és fotó: Hanula-Csordás Dóra cigánymissziós munkatárs

Következő események


Napi biztatás

Közösségi Média

Sport a Károlin

Sport a Károlin

nyelvvizsgaközpont

 

Online tanácsadás 

Diáktanácsadó központ