A magyar református egyház huszadik századi útkereséséről, teológiai, egyházkormányzati változásairól tartott műhelykonferenciát a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) „Református identitás a 20. században” nevű összegyetemi kutatócsoportja május 23-án a Károlyi-Csekonics-palotában.
Hogyan próbáltak meg alkalmazkodni vagy ellenállni a diktatórikus rendszer éveiben az egyházi közösségek, az egyházuk iránt felelősséget érző világiak, milyen lehetőségei voltak a vallásos élet megélésének a szocializmusban? Hogyan alakult a két világháború között a református közösségek sorsa? Ezeket a kérdéseket járta körül a KRE konferenciája, amelyen az amerikai New Jersey államtól Debrecenig, Hollandiától Kecskemétig mutattak be református gyülekezeteket és más egyházi vagy egyházhoz köthető szervezeteket.
A délelőtti szekcióban a megjelentek hallhattak többek között arról, hogy a két világháború között milyen viták zajlottak a teológiai oktatás reformja körül, a különböző huszadik századi bibliakiadások nyelvezetének különbségeiről, az egyesült államokbeli elizabeth-i magyar gyülekezet sorsáról vagy épp a Soli Deo Gloria diákszervezet szerepéről az ifjúsági misszióban.
A második világháború utáni időszakról elmondható, hogy az egykor megfigyelt egyházi képviselők számára szerencsétlenség, a kutatómunka szempontjából viszont szerencsés az a rengeteg állambiztonsági feljegyzés, jegyzet, irat, dokumentáció, amivel a gyanúsnak vélt személyekről megfigyelőik szolgáltak az államnak – jegyezte meg Kiss Réka a konferencia záróelőadásán.
Szó volt az 1950-es évek elején tevékenykedő igehirdetési bizottság jelentéseiről, az 1934-es barmeni nyilatkozat magyar egyházi gondolkozásra gyakorolt hatásáról, az egyház önképének változásairól és a pártállam idején is megmaradt magyar–holland gyülekezeti kapcsolatokról is. Az előadások végigkísérték az egyháztörténetet az egyházi birtokok államosításától, az 1967-es debreceni zsinaton keresztül a rendszerváltásig. Közben olyan személyekre tértek ki a kutatók, mint a teológus Török István, aki Szabó István előadása alapján a mai napig érvényes narratívát kínál egyházunkról, vagy az ellentmondásos megítélésű Bereczky Albert püspök életútja és egyházkormányzati tevékenysége, amit Lányi Gábor, a KRE oktatója vázolt fel. „Az egyház útja két kísértés között vezet mindig: az egyik kísértés az, hogy az idők jeleit fel nem ismerve őrizni vagy védeni akar olyat, amit az Isten már megítélt, a másik az, hogy az idők változásaihoz úgy alkalmazkodik, hogy feláldozza az értéket, amit az Isten reá bízott.” – idézte Bereczky Albert püspököt Lányi Gábor.
A pártállami elnyomás éveiben különösen kiéleződött a kérdés: a kormányzatnak való külső megfelelés mellett a belső küldetés egyensúlyának megtartása egyáltalán lehetséges-e. A többnyire kényszerpálya (a pártállami akarat érvényesülését nem akadályozhatták az egyházi vezetők) azonban kivételes esetekben hozzájárulhatott akár egyes gyülekezetek, közösségek, személyes kapocsolatok megerősödéséhez is. Az előadásokról a közeljövőben tanulmánykötet készül, a kutatások pedig folytatódnak: kutatási eredményeikről a tervek szerint október 25-26-án, a VI. Hagyomány, identitás, történelem konferencián számolnak be a kutatócsoport tagjai.
Forrás: reformatus.hu
Fotó: Sebestyén László
