Bognár Zalán: Magyarok hadifogságban Magyarországon
Hadifogoly-gyűjtőtáborok Magyarországon 1944-1945
Argumentum Kiadó, 2010.
„Mai magyar társadalmunk egyik legégetőbb és legfájóbb kérdése a fogoly-ügy. Érdekelve van ebben annak minden rendű rétege és minden rangú tagja” – kezdte egyik, a miniszterelnökhöz 1945 nyarán írt levelét Teleki Géza közoktatásügyi miniszter, Teleki Pál fia. Nem véletlenül, hiszen az országban szinte nem volt olyan család, amelyet ne érintette volna közelről a hadifogoly-kérdés.
E könyv a XX. századi magyar történelem egyik méltatlanul elfeledett, eltitkolt részét mutatja be, a második világháború folyamán és azt követően létrejött magyarországi hadifogoly-gyűjtőtáborokat és a bennük őrzött foglyok történetét. A kötet a szerző által 2007-ben 100 %-os eredménnyel megvédett doktori (PhD) disszertációjának a kiadásra átalakított változata, amelyben az ország több mint 20 levéltárában, múzeumi és egyéb gyűjteményében a témában folytatott kutatásainak az eredményeit összegzi. A korabeli dokumentumokon kívül a mű több mint 100, az eseményeket átélt túlélő visszaemlékezésére, illetve a velük készült interjúkra épül. Így az olvasó egyrészt átfogó képet kap a magyarországi hadifogoly-gyűjtőtáborokról, másrészt részletekbe menő ismereteket szerezhet a lágerlakók megrendítő életéről.
Hazánk mai területén 1944/45 folyamán több mint félszáz hadifogoly-gyűjtőtábor működött szovjet, bolgár és román őrizet alatt, amelyekben mintegy 600 000 honfitársunk – 25-30 %-uk civilként – sínylődött rövidebb-hosszabb ideig. Közülük hozzávetőleg 70 000 fő ezekben a lágerekben lelte halálát. Róluk közelebbit ma sem tudunk, mivel – néhány kivételtől eltekintve – a táborok vezetésének tiltása következtében kilétükről semmiféle adatot sem volt szabad felvenni. Sajnálatos, hogy e borzalmas életkörülményű táborokra ma csak néhány helyen emlékeztet emléktábla vagy emlékmű.
E könyv mementója kíván lenni azon honfitársainknak, akik a XX. század legnagyobb világégésének és egy embertelen birodalomnak váltak az áldozataivá vagy szenvedő alanyaivá, és akik közül sokan meghaltak a szűkebb hazánk területén létrehozott gyűjtőtáborokban. Akár legyőzött katonaként – jogosan, akár polgári lakosként – jogtalanul vetették őket fogságba, áldozatok voltak, akiknek kijár a tisztelet, az emlékezés.
