OTDK helyezettjeink, büszkeségünk

Czentnár Simon a Hittudományi Kar V. éves teológus hallgatója a Társadalomtudományi Szekció Vallás- és hittudomány II. tagozatának különdíját nyerte el.

Előadásának, illetve dolgozatának címe Az Opus Dei Kálvin és Barth keresztségtanában. A téma aktualitását az adja, hogy a református egyház keresztelési gyakorlata fölött élő vita tárgya ma is az, hogy a gyermekkeresztség a Kálvin értelmezte szövetségi teológia felől indokolt, míg a felnőtt keresztség hívei szerint magától a megkeresztelttől nélkülözhetetlen az előzetes tudatos hitvallástétel. 

Czentnár Simon rendszeres teológiai értekezésében merész összevetést tett: Kálvin szövetségteológiáját vetetette egybe a hitvalló egyház alapján álló Karl Barth igeteológiájával.
A dolgozat Szerzője kimondottan rendszeres alkatként mutatkozott be írásával, a téma bibliai és történeti megközelítéseit lényegre törően jól rendszerezi, valamint a különböző vélemények összeegyeztethetetlenségében egyéni megoldással is képes szolgálni. A dolgozat áttekinthetőségét a remek hármas megközelítés segíti, úgymint 1) Opus Dei a teremtésben, 2) Opus Dei az Egyházban és 3) Opus Dei és az ember. Ezzel a szerkezettel a szövetségteológia alapján állva beszél a keresztség lényegéről és veti fel a gyermekkeresztségről szóló vitát is. 

Kálvin és Barth gyermekkeresztséggel kapcsolatos véleménykülönbségének ütköztetését és annak teológiai érvekkel történő kezelését jól oldotta meg a Szerző. Nagyon sajátosnak és teológiailag igen találékonynak találhatjuk Czentnár Simonnak azon érvelését, miszerint „a gyermekkeresztségről szóló vita okait a bűn okozta feszültségben kell keresnünk.” Ennek megindokolása Tillich alapján nagyon jól sikerült: „Az Új Lét jelenléte a közösségben mindig megelőzi az embert. Ez a keresztség botránya: egy újszülött a lelki közösségben; egy lelki körülmetélés; egy eljegyzési gyűrű, amelyet gyermekkorban kaptunk. A kereszt Krisztus esetében éppen az ő tökéletessége és istensége miatt botrányos; a keresztség pedig éppen a mi bűnösségünk miatt rendkívüli.” Továbbá behozza érvként Zizioulas-tól való érvelést: „az egyénből kollektív identitással rendelkező személlyé lett ember immár ajövőben gyökerezik.”

Előadását összegezve fontos gondolatokra jutott, miszerint „a keresztség sosem csupán az individuummal, az egyénnel történik; az egyén – akár önként érkezett, akár beleszületett a közösségbe, – mindenképp egy őt megelőző Lelki Közösségbe kapcsolódik be. Isten «igene» az, hogy az individuum Istennel lépjen kapcsolatba, s így váljon individuumból az Egyház tagjává, s Krisztusban részesedve egyúttal váljon korporatív, közösségi személyiséggé. Akár felnőtt tehát, akár gyermek, «beleszületik» a kegyelmes közösségbe…A Krisztusban élő személy átélheti, hogy identitása a már a Krisztusban eljött Isten Országában gyökerezik: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Korinthus 5,17) Ez reménység, mert még várjuk a kiteljesedését, de egyszerre bizonyság is, mert Krisztus váltsága már egyszer s mindenkorra megtörtént, s az én életemben is valóságosan megjelent. Paul Gerhardt-tal együtt énekelhetjük: «Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; / Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél.»”



Péntek Dániel negyedéves teológia-lelkész szakos hallgatónk, az OTDK Társadalomtudományi szekciójában első díjatnyert. Prófétizmus, kultusz és uralkodói udvar Izraelben és Máriban: Összehasonlító elemzés Ámósz és Amacjá párbeszéde (Ám 7,10-17) és a prófétaságra utaló Mári szövegek alapjáncímű pályamunkájával.

Péntek Dániel, aki teológiai tanulmányai mellett az ELTE Bölcsészettudományi Karán Assziriológia BA szakot végez, a nemzetközi ókorkutatás egyik interdiszciplináris témájához kapcsolódott. A kérdéskör egyszerre igényli a keleti sémi, akkád nyelv és az ókori Mezopotámia 2-1. évezredi történetének és irodalmának ismeretét, valamint a héber nyelv és az ószövetségi irodalom ismeretét. Péntek Dániel a dolgozat alapján birtokában van mindkettőnek. Kimagasló színvonalú tudományos értekezése a bibliai prófétaság gyakran hivatkozott, ugyanakkor ritkán elemzett kérdéséről, az ókori keleti próféciák korpuszában elfoglalt helyéről, azokkal való viszonyáról szól. Jó kritikai és tudományos érzékre valló elemzésében jól követhető a szakirodalommal való párbeszéd, a vélemények értékelése, a kritikai értékelés. A sémi nyelvészet területén előrehaladott stúdiumai révén az exegetikai eredményeket széles, ókortudományi szempontból is megnyugtató alapokra helyezi.

Ámósz szövegét ugyan nem köti direkt módon a majd egy évezreddel korábban keletkezett Mári levelekhez, de az azokban szereplő prófétáknak a szentélyhez, papsághoz és királyhoz való viszonyáról kimutatja, hogy sokban hasonlítanak ahhoz a helyzethez, melyben az Ámósz könyvében szereplő prófétát találjuk. Az összehasonlítás eredményei figyelemre méltók, s mi több magyar nyelvterületen eleddig nem dokumentáltak.

A dolgozat különleges értéke az, hogy Péntek Dániel tíz Mári próféciát fordított le első ízben akkádból magyarra. Ezzel komoly tudományos értéket teremtett a magyar assziriológusok számára is.
Eredményéhez gratulálunk, további tanulmányaira és tudományos előmenetelére Isten áldását kívánjuk!

Zsengellér József

 

Következő események


Sport a Károlin

Sport a Károlin

Napi biztatás

Online tanácsadás 

Diáktanácsadó központ

nyelvvizsgaközpont

 

Youtube