A budapesti Hittudományi Kar teológusnapjai

Sok olyan beszámolót olvashattunk már a járvány utáni időszakról, amelyben a feljegyzés írója hálás, hogy újra lehet találkozni egymással, programokat tervezni, nyári táborokat tartani, kirándulásokat szervezni. Nem volt ez másként a budapesti teológián sem, ahol a pandémia által okozott elzártságot megelőzte a három és fél éve történt pusztító kollégiumi tűzvész, a vándorlás a különböző kollégiumokba, a hányattatás, a teológia ideiglenes elhelyezése három éve a Csopaki utcában.

Egy, a gyakorlati képzésre is alapuló, a gyülekezetekkel meghatározó találkozásokat igénylő hivatásnál még inkább érezhető a bezártság negatív hatása. Ezért is volt nagyobb jelentősége idén a teológián újra helyreálló teológuslátogatásoknak, kiszállásoknak, ahogyan magunk között hívjuk: teológusnapoknak, -hétvégéknek. Az első félévben három ilyet lehetett szervezni, a másodikban pedig már visszaállt a szokásos tíz teológusnap. Ráadásul fel is erősödött ezek jelentősége, ezért élhettük meg hálásan, hogy nagyszerű találkozásoknak lehettünk a részesei. A második félévben ezt a munkát Filotás Bálint negyedéves hallgató segítette. A teológusok tanuláson kívüli legfontosabb eseménye - a legációkon kívül - a találkozás a gyülekezetekkel, a későbbi szolgálati helyekkel mind az egyházkerületben, mind a Kárpát-medencében, sőt még azon is túl.

Szép találkozásokat éltünk meg teológusok és gyülekezetek között, amikor vasárnaponként a hallgatók és tanáraik szolgálatot vállaltak az őket meghívó egyházközségekben. Ezek a gyülekezetlátogatások nem csupán egy-egy programpontjai voltak a félévnek a sok közül, mert minden esetben mód nyílt a gyülekezettel, a presbiterekkel, a lelkészekkel hosszabban beszélgetni, megosztani a tapasztalatokat, együtt gondolkodni. Így voltunk Diósdon, ahova rendszeresen járunk, így évek óta követhetjük a formálódó gyülekezet útját a kultúrházi jelenléttől a saját házba költözésen át a most felépült és birtokba vett új templomig. Itt Szegedi Bálint harmadéves teológus prédikált. Erőteljes találkozás volt ez ezzel az újonnan önállósodott gyülekezettel, a presbiterekkel folytatott oldott beszélgetés megmutatta a közösség mostani arcát is. A programot Pogrányi Károly lelkész és felesége, Popovics Mária vezette.

Újra járhattunk Rétságon és Balassagyarmaton, ahol az immár átadott és használatba vett új gyülekezeti házat is megcsodálhattuk – amelyet legutóbbi ottjártunkkor még csak épülés közben láttunk –, kulturális programként pedig a volt zsinagógát és a világhírű zsidó temetőt jártuk végig vezetéssel. A remek napot Molnár Ambrus és Molnár Melinda lelkészek szervezték. Rétságon Pék Marcell, Balassagyarmaton Friderikusz Márton negyedéves teológusok prédikáltak. Mindezek sokat tesznek hozzá országunk történelmének és egy-egy régiónak az alaposabb megismeréséhez.

Első alkalommal jártunk Gyömrőn, ahol az istentisztelet után, amelyen Balla Péter professzor prédikált, a templom kertjében irodalmi kávéházat is rendeztünk, és a bográcsban készített finom ebéd után itt is leültünk egy jó beszélgetésre a gyülekezet lelkészeivel, Csűrös Andrással és feleségével, Csűrös-Varga Vandával, illetve Kisturi Eszterrel, majd az egyházközség által működtetett új óvodát tekintettük meg már majdnem kész állapotában. Jó volt látni azt, hogy nemcsak felépítenek egy intézményt, hanem kidolgozott koncepcióval és missziói tervvel is készülnek rá.

Április elején meghívást kaptunk Párizsba, az ottani magyar gyülekezetbe. Nagy várakozással utaztunk kis csapatunkkal (kisbusszal) a híres világváros nem is olyan kicsiny gyülekezetébe. Nemcsak az ottani magyarokkal jelentett élményt a találkozás, hanem a várossal, annak kulturális és művészeti értékeivel is. Itt Boross Sámuel negyedéves hallgató prédikált, az úrvacsorai liturgiát Szilágyi Sámuel évfolyamtársa vezette, társaik pedig bizonyságtétellel, olvasásokkal, közös énekkel szolgáltak. A gyülekezet mozgatója és motorja Heddad Annamária, aki áldást is kívánt utunkra.

Virágvasárnap Dunaharasztiban jártunk, ahol Hanula Gergely professzor prédikált: a gyülekezet, köztük a fiatalság is nagy érdeklődéssel hallgatta az igehirdetést és a teológusok szolgálatát, ők pedig az intenzív gyülekezeti életet figyelhették meg Faragó Csaba lelkipásztor beszámolója alapján. Itt is megismerhettük egy új óvoda elindításának végső koncepcióját. Ritka pillanat az, amikor egy gyülekezet tagjai, fiataljai közül sokan körbeveszik a teológus- és vallástanár szakos hallgatókat, és folyamatosan kérdezgetik őket. Teológusaink állták a sarat, még a közös ebéden is folytatódott az eszmecsere.

Évről évre visszatérők vagyunk Gyulafehérváron, ahol nemcsak a város gyülekezetével, hanem a szórványhelyzettel is ismerkedünk Gudor Botond esperes kalauzolásával. Kirándultunk Torockóra, Tordaszentlászlóra és Vajasdra, szolgálni pedig hegyaljai gyülekezetekbe mentünk a teológusokkal: Gyulafehérvár, Alvinc, Vajasd, Tövis, Csombord, Enyedszentkirály, Tompaháza, Maroscsúcs, Maroskoppánd, Magyarigen, Sárd, Abrudbánya közösségeibe. Itt a teológusok első kézből kaphattak betekintést a szórványhelyzetben élő magyarság körülményeibe a maroknyi, de hitükben kitartó reformátusoktól. Sok élménnyel és lelkesen tért haza a főleg másodévesekkel teli csapatunk, akiknek eddig alig volt lehetőségük teológusnapon részt venni.

Május első hétvégéjén a szokásos baranyai barangolásokat szerveztük meg, idén az Ormánság gyülekezeteivel ismerkedtünk. Így voltunk Harkányban, ahol az egész baranyai helyzetről is képet kaphattunk, jártunk Tésenfa, Szaporca, Kémes templomaiban, ahol a nyári Bőköz fesztiválon is részt veszünk, majd Vajszlón, Kákicson, és megnéztük a már elhagyott okorági templomot is. Végül eljutottunk két teológustársunkhoz is, akik a Szigetvár környéki szórványgyülekezetek gondozását látják el. Gazdag tapasztalatot szereztünk a velük való beszélgetésből. Az Ormánság közepén fekvő Sellyén szálltunk meg, a Sinkovitz Richárd lelkész vezette gyülekezet vendégei voltunk. Vasárnap a környéken szolgáltunk hat településen: Sellyén, Drávafokon, Vajszlón, Páprádon, Magyarmecskén és Csányorszón. Elmondható, hogy a vártnál többen voltak a szórványgyülekezetekben, amire nagy örömmel csodálkoztunk rá, s velük közösen éltük meg az anyák napját.

Májusban egy hétvége alatt három gyülekezetben is megfordultunk Vértesalján: Dunaújvárosba látogattunk, ahol még a felújítás előtt láthattuk a különleges templomépületet. Itt Fodorné Ablonczy Margit prédikált, a teológusok (érdekességként megjegyeztük, hogy az összes ott jelenlévő szolgáló lelkészcsaládból származik) pedig rövid műsor keretében tettek bizonyságot. Finom ebéd után a lelkipásztorral, Czeglédi Péter Pállal és a gyülekezet gondnokával, presbitereivel beszélgettünk az egyházközség múltjáról és jelenéről. Délután pedig vezetett túrán a múlt század közepének építészeti különlegességeit jártuk körbe, valamint Tabajdon és Csabdin szolgált egy kisebb csapat.

Még márciusban felkerestük a rákoscsabai idősek otthonát, ahol egy irodalmi kávéház keretében – a versek és a tea hatására – élénk verselés kezdődött. A teológusok ezeken kívül is sok egyéb szolgálatra jelentkeztek az év során, helyettesítésre, ifjúsági szolgálatokra, ezeket nem tisztem itt felsorolni, de örülök, hogy a mai fiatalok is megszólíthatók, szolgálatra kérhetők, készségesek. Többen végeznek közülük rendszeres ifiszolgálatokat a saját gyülekezetükön kívül is. Hálásak vagyunk a gyülekezeteinkért és ezért az évért, amikor Isten helyreállító munkáját épp annyira átélhettük, mint a szolgálatba küldő Igéit, s a teológusok, vallástanárok élhettek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az egyház Ura adott nekünk.

 

Forrás/Fotók: Bölcsföldi András/reformatus.hu

Következő események


Napi biztatás

Közösségi Média

Sport a Károlin

Sport a Károlin

nyelvvizsgaközpont

 

Online tanácsadás 

Diáktanácsadó központ