Újra megnyílt a Ráday kollégium

Az elmúlt hétvégén beköltözhettek a Ráday kollégiumba annak korábbi és új lakói. Kilencvenhat, zömmel hitéleti szakos diák vehette birtokba a megújult épületet.

Sokak álma vált valóra: a 2022/23-as tanévet már a megújult Ráday Felsőooktatási Diákotthonban kezdhetik meg a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának hallgatói, valamint az a huszonöt diák, aki más karon vagy más intézményben folytat tanulmányokat, mégis fontos számára a budapesti református teológiához szorosan kapcsolódó diákotthon lelkisége.

A nagyobb közösségi terekkel kibővült és a korábbi épületnél sokkal világosabb kollégium megtelt: a diákok szeptember első hétvégéjén vehették birtokba az épületet. Miután megismerték a házirendet, megkapták saját elektronikus belépő kártyájukat, felkísérték őket a szobájukhoz és megmutatták nekik az új közösségi tereket. Saját csomagjaikat csak az alapvető tűzvédelmi szabályok megismerése után vihették fel.

A korszerű hűtés-fűtési rendszerrel ellátott épület minden szempontból megfelel a tűzbiztonsági előírásoknak. A diákokat három szinten, 48 szobában szállásolták el. A szobák többnyire kétszemélyesek, mindegyikhez tartozik saját fürdőszoba és árnyékolható erkély. A folyosókon tanulószobát, mosókonyhát és tágas teakonyhát is kialakítottak. Minden kollégista saját, zárható szekrényben tárolhatja konyhai eszközeit. Az épületben helyet kapott egy akadálymentes kollégiumi szoba, tíz vendégszoba húsz férőhellyel és három lakás is. A kollégisták egyik kedvenc helyisége a Gellérthegyre is kilátást nyújtó tetőterasz és a hozzá kapcsolódó közösségi helyiség, amelyben évfolyamvacsorákat és más összejöveteleket tarthatnak.

Költözködés közben több diák felidézte, hogy miután a 2019-es tragikus tűzesetet követően elhagyták az épületet, más-más kollégiumokban szállásolták el őket, így nem tudtak olyan szoros közösségben lenni egymással, mint szerettek volna. Más arra panaszkodott, hogy nem volt elegendő hely a saját holmijának, és a diákok között volt, aki most először jelentkezett a Ráday kollégiumba, mert a saját egyeteme diákszállásán a folytonos hangzavar miatt sosem tudta kipihenni magát a vizsgái előtt.

Többen a régi Ráday kollégium lakóiként tértek vissza az épületbe, így Bók Viktória ötödéves teológushallgató is. „Nagyon vártam, hogy milyen lesz újra itt lenni a felújított kollégiumban, megérkezni oda, ahol elkezdtem a teológiai tanulmányaimat. Mióta itt vagyok, kétfajta érzés kerített hatalmába. Először is a nosztalgia érzése, hiszen a GPS-be szinte ugyanazt a címet írtuk be idefelé jövet. Emellett az újat kezdés érzése is elfogott az új épület és az új berendezés láttán. Mindez arra ad teret, hogy valóban újrakezdésnek éljük meg a beköltözést” – mondta. Majd hozzátette: nemcsak a tűzbiztonsági berendezések, hanem az ismerős arcok is biztonságot nyújtanak neki. „Barátainkkal, évfolyamunkkal, a Hallgatói Önkormányzattal közösen is szeretnénk megtölteni élettel az épületet, vidámságot csempészni a falak közé.”

A kollégium épületét ilyen hosszú idő után megpillantva egyszerre éreztek szorongást és örömöt – mondta Bók Szilvia, Viktória édesanyja. „Hatalmas öröm fogott el minket az új épületbe lépve, hiszen láttuk, milyen állapotban volt az előző kollégium – a lányunk épp a tűzeset estéjén érkezett vissza a kollégiumba, másnap lett volna a vizsgája. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar felépül az új épület, ezért nagyon örülünk, hogy Viktória még egy darabig itt lakhat, élvezheti az áldásait. Ez segíthet végleg feldolgozni a rossz emléket is.”

Közben az egyik fiúszobában is hamarosan helyére kerülnek a tanuláshoz és a mindennapokhoz szükséges tárgyak. Boross Sámuel ötödéves teológushallgató nagyapja, Boross Géza egykori teológiaprofesszor könyveit pakolja épp a polcára, ezekből készül vizsgáira. A kollégiumi szárny és a budapesti református teológia épülete egybekapcsolódik, ezért ugyanazokon a folyosókon járhat most is, bár a környezet igencsak megváltozott.
„A felújítás előtt a teológia folyosóin kint voltak azok a tablóképek, amelyeken még a nagyszüleim vagy a nagybátyám is rajta voltak. Ennek a jó értelemben vett súlya jobban ránehezedett mindannyiunk vállára, akiknek ide járt valamelyik felmenője. Felelősség, hogy mit kezdünk ezzel a múlttal, gyakran mondogatjuk is, hogy óriások vállán állunk. Én is ezt érzem, ha a nagyszüleimre vagy az ő könyvtárukra gondolok. Homiletikavizsgák és különböző szolgálatok előtt az az első, hogy elolvasom, mit írt a nagyapám az igehirdetésről” – idézte fel.

„A parkhoz közeledve, ahogy befordultam a Biblia közbe, előtörtek a régi emlékek, kerestem, hova ültünk be egy ebédmenüre korábban Samuval” – osztotta meg velünk Szabó Levente ötödéves teológushallgató. „Miután leégett az előző kollégium, az első évfolyamosokat mindig csak az egyetemen láttam, a Csopaki utcai épületben, ahová erre az időre áthelyezték a teológiai oktatást. Most pedig már együtt vagyunk, egy helyen lakunk és tanulunk elsőtől ötödik évfolyamig. Nagyon várom, hogy akár az étkezőben, akár a folyosón, akár más közösségi terekben találkozhassunk a többi diákkal. A Rádaynak mindig megvolt az a szépsége, hogy tudtunk segíteni az elsőéveseknek zárt helyi dolgozatok előtt egy-egy könyvvel vagy jótanáccsal, hogy mire készüljenek, mire figyeljenek oda.”

A diákok eltérő idősávokban regisztrálhattak a beköltözéskor. „Szerettünk volna elegendő teret és időt biztosítani a számukra, hiszen új épületbe jönnek. Több munkatársammal együtt vártuk, és valaki felkísérte közülünk felkísérte őket a szobájukhoz és megmutatta a közösségi tereket, hogy megismerjék az épület adottságait, lehetőségeit” – erről már Szabóné László Lilla, a Ráday Felsőoktatási Diákotthon vezetője beszélt portálunknak.

„Miután mindenki megérkezett, bepakolt, közös eligazítást tartottunk, ami lehetőséget adott az ismerkedésre is. Egy szociometriai játékkal rátekintettünk arra, honnan jöttünk, melyik egyházkerületből, határon innen vagy túlról, a Károliról vagy más egyetemekről, ki teológus és ki nem. A kollégisták ezután az együttélés és az épület használatbavételének legfontosabb ismérveiről hallhattak, a későbbi otthonórákon fogjuk az együttélés további részleteit, kis közösségeit, szolgálatait kialakítani.”

A későbbiekben tartanak tűzvédelmi oktatást a kollégiumban lakó diákoknak – számolt be a diákotthon-vezető. „Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok már az első naptól ismerjék ezeket a berendezéseket, a menekülési útvonalakat. Vízsugárzó sprinkler rendszert, füstjelzőket építettek be ide. Ezek elég érzékenyek aeroszolra, porra, ezért is fontos, hogy értsék, ez milyen berendezés, és azt is, hogy ez értük van, akárcsak a személyre szóló mágneskártya. Ki-ki csak a sajátjával juthat be az épületbe, így veszélyhelyzet esetén könnyen be tudjuk azonosítani, ki hol tartózkodik az épületben.”

 

A kollégium a teológiai oktatásban a közösségépítés meghatározó színtere. Az új, minden szempontból korszerű és a közösségi igényeket is kielégítő épület az új, Markusovszky tér felőli bejáraton keresztül vált megközelíthetővé, és állandó, 0-24 órás portaszolgálattal és beléptetőrendszerrel működik. A földszinti, nyitott aulában pihenő, büfé és étterem kapott helyet. A belső udvar valódi pihenőhellyé alakul, az autók az egy szinttel lejjebbi teremgarázsban parkolhatnak. Az épületet automata tűzjelző és vízzel oltó rendszerrel látták el. Ha a rendszer tűzre utaló jeleket érzékel, és nem kap ezzel ellenkező jelzést, a nyomás alatt lévő csövekből azonnal kitör az oltóvíz a közös helyiségekben és a szobákban is.

 

Videó és képek: Harmathy Balázs
Forrás: Jakus Ágnes/parokia.hu

Következő események


Napi biztatás

Közösségi Média

Sport a Károlin

Sport a Károlin

nyelvvizsgaközpont

 

Online tanácsadás 

Diáktanácsadó központ