Hogy miért olyan fontos ez a könyvtár? Hogy miért érdemes róla még mindig beszélni, olvasni? Miért érdemes elmenni, használni, és részt venni az ott kialakult közösségben? És legfőképpen, hogy miért annyira különleges, szívet melengető és mellette egyszerre nélkülözhetetlen és hasznos? A több száz diákéletet segítő, olykor-olykor szinte életet mentő, számos diáknak munkát adó, a diákságért már oly sokat küzdő Török Pál Kari Könyvtár létrejöttéről, jelenlegi állapotáról, működéséről és a terveiről mesélt nekem Szabó Erika, a Kari Könyvtár könyvtárosa.
Nem fogok hazudni, ezen könyvtár már az én életemben is megmentő szereppel lépett fel, nem is egyszer. Csak egy példát szeretnék felhozni, ami nagyon szemlélteti a könyvtár sajátosságát, és felbecsülhetetlen tulajdonságát. Egy szép napsütötte tavaszi szerdai délelőttön a déli áhítatra menet az egyik professzorom nekem szegezte a kérdést: „A szemináriumi dolgozatát még nem olvastam, ugye tudja, hogy csak péntekig tudom bevenni?” Extrém helyzet, de azt hiszem egyetemisták életében többször fordul elő, mint azt szeretnénk. A határidőknek és az egyetemistáknak furcsa kapcsolatuk van: ez a nagyon kényelmetlen, kínzó érzés – főleg a kitűzött dátum közeledtével – szinte extrém gyorsasággal válik a hallgatók legjobb múzsájává. Igen ám, de nem elég a múzsa, egy jó dolgozathoz kell még sok egyéb más is, de leginkább a szakkönyvek. Így voltam én is két nappal a határidő előtt, a múzsa tehát már meg volt, csak a szakkönyvek hiányoztak. És ekkor lépett fel a megmentő szerepében a Török Pál Könyvtár, mely este, sőt éjjel is nyitva tartott, hogy én be tudjam fejezni a dolgozatomat a határidő lejárta előtt.
Nekünk, akik minden nap bemehetünk, segítséget kérhetünk és kaphatunk, lehetetlen elképzelni, hogy ez a Könyvtár nincs. Szabó Erika azonban mesélt a kezdetekről, amikor a könyvtár még csak egy ötlet volt, vagy amikor csupán csak egy tanterembe zsúfolt polcokra rakodott könyvek összesége.
„A Ráday Könyvtár volt annak idején a Teológiai Akadémia könyvtára egy régi megállapodás szerint. Azonban ahogyan az oktatás fejlődött a teológián, felmerült az igény egy kari könyvtárra, hiszen a Ráday Könyvtár a hivatali nyitvatartási idő után bezárt, míg a – már akkor is kollégiumban lakó – hallgatók esténként, sőt éjjelente is szívesen használták volna a szakkönyveket, szakirodalmat. Néhány professzornak szöget ütött a fejében, leginkább Pákozdy László Mártonnak valamikor az 1970-es élvek elején, hogy a Debrecenben a hagyomány szerint jól működő szemináriumi könyvtári rendszernek Budapesten is helye lenne. Már akkor is látták, hogy a teológus ifjúság bizony örülne egy olyan könyvtárnak, amit úgy és akkor használnának, ahogyan és amikor ők akarnak. Így belekezdtek a könyvek gyűjtésébe. Akkor szokás volt és erre tanították a teológusokat is, hogy mindenki keressen magának mentort nyugaton, hogy így az ottani lelkész, vagy a gyülekezete támogassa őt. Arra tanították őket, hogy bármi történik, nekik legyen meg a saját otthoni könyvtáruk, amihez fordulhatnak segítségért. „Szerezd meg magadnak!” – furcsa ezt mondani az internet korában, de akkoriban, ha egy lelkészt kihelyeztek vidékre, akkor tudnia kellett miből élnie. Ehhez képest tehát egy szemléletváltást hozott az új könyvtár gondolata. Pákozdy saját kapcsolatai révén is rengeteg könyvet szerzett be, a tanárok behozták azokat a könyveiket, melyekből otthon kettő volt, saját maguk által megírt könyveket adományoztak, és leadták azt is, amire nekik nem volt már szükségük. Ha külföldről hagyatékot hoztak be, azt is a kari könyvtárnak adták. Nem tudom, hogy mikor, kitől kapta a Török Pál nevet, de amikor én a 90-es éveben megismertem, akkor már így hívták.
Most egy 112 négyzetméteres, légkondicionálóval rendelkező, nyugodt, csendes, tiszta épületrészben van a könyvtár. De nem volt ez mindig így, kezdetben a mostani Püspöki Hivatal helyén kapott helyet az első kezdeményezés, majd az építkezéskor került a tantermek mellé a folyosóra, a mostani Kisdíszterem helyére. Akkor ez a nagy terem még két kis tanterem volt, és ebből a két teremből állt a könyvtár. Szűcs Ferenc professzor, dékánként sokat tett a Pákozdy féle első nagy korszak után. Ő a hallgatók bevonásával próbálta használhatóbbá tenni, a lelkesedés, a jószándék ehhez ott volt, és volt hozzá sok teológus is, azonban a szakami hozzáértés nem követte. Az emberek nagy részében az a gondolat él, hogy a könyvtár valami polcok és könyvek összesége, benne valami sánta, szemüveges ember, aki a könyvtáros. Sokkal többet erről nem szoktak tudni, nem tudják, hogy mit tud igazából a könyvtáros szakma. Tenke Sándor dékánként próbált idehozni könyvtáros szakembereket, de ők nem tudták felvenni a teológus ritmust, nem találták ugyanis a hangot a hallgatókkal. Nem értették, hogy a diák melegítőben és strandpapucsban jelenik meg és igénye van arra, hogy este 10 órakor is ott legyen a könyvek felett, a polcok között. Ezt egy könyvtáros nem nagyon tudta elfogadni, de ez az, ami a szemináriumi könyvtárhoz tartozik: a diák fél ötig ingben, nyakkendőben tanul, majd felmegy a koli szobájába, átöltözik és már sokkal lazábban öltözve érkezik meg a Török Pálba, ahol ha úgy érzi, akár éjfélig is fent ül és tanul. Egy könyvtáros ezt nem érti. Így vette át a stafétát Egeresi tanár úr, aki megpróbált a lehetőségeihez képest, nem szakemberként, de mégis valamiféle rendet létrehozni. Volt a fejében egy rendszer, és ezt próbálta megvalósítani, sokat dolgozott ő és az akkori teológus ifjúság is. Valamint ő volt az, aki elkezdett a fejlesztéshez szükséges pénzekért harcolni, majd ezeket rendszeresen könyvekre költeni, próbálta a megszerzett könyveket használhatóvá tenni.
A Teológiai Akadémia ekkor vált egyetemmé, a megalakult többi karon is létre kellett hozni a könyvtárakat az akkreditációs feltételeknek megfelelően. A BTK-n nulláról kellett elkezdeni 1994-99 között a munkálatokat úgy, hogy az első akkreditációra valamit már produkálni tudjunk. A következő akkreditációra - ami már intézményi volt, tehát valamiennyi kar bele tartozott – pedig megpályáztuk az egész egyetem számára az elektronikus könyvtári rendszert. Azzal, hogy megvásároltuk ezt a programot, a teológiának 1997-től lehetősége volt, hogy elkezdje az elektronikus katalógust szerkeszteni. Ekkor jött a szembesülés, hogy ez bizony szakmai munka, és hiába jönnek szorgalmas teológusok betanulni hozzám, ezt a munkát ők nem tudják ellátni. A teológia szemináriumi könyvtára végül csak akkor kezdett az elektronikus katalógushoz kapcsolódni, amikor én idejöttem 2014-ben.
A könyvtár tehát fenn tartotta magát a víz felszínén a két teremben összezsúfolva egészen addig, míg a helyhiány miatt megoldhatatlanná nem vált a működése. Ahhoz, hogy a megújult könyvtár létrejöjjön, két dolog kellett: az akkori dékán, dr. Zsengellér József, akinek az a zseniális ötlete támadt, hogy csináljunk egy kisdísztermet a könyvtár helyén, a könyvtár pedig kapjon jóval nagyobb helyet. Ehhez az építkezéshez azonban nem kevés pénz kellett, de az egyetemnek is ez volt szándéka, és Zsengellér tanár úr megnyerte az egyházkerületet is, tehát ketten adták össze a pénzt. A másik szükséges hozzávaló a szakember volt, ez lettem én, aki 2014 januárjában beültem az akkor még két terembe tuszkolt könyvek közé és ismerkedtem a teológusokkal, teológiával.
A könyvtár korábban úgy működött, hogy volt egy felügyelő tanár, aki mellett hallgatók segítették a munkálatokat, akiknek a kollégiumi díjukat cserében kifizették. Így a hadra fogható diákok szervezték meg a könyvtár költöztetését, ők dobozoltak, cipekedtek egyik helyről a másikra. Az épület különböző pontjain, tantermek végén helyeztük el a teljes állományt dobozokban a felújítások idejére. Nagyon nehezen viseltem ezt a helyzetet, mert hozzám mindig tartozott egy könyvtár, én mindig egy könyvtárban léteztem. Így amikor legelőször megláttam az üres polcokon elhelyzetem három darab könyvet, felkiáltottam: Könyvtár!
2017 februárjában elindult a buli, létrejött egy Facebook csoport, megszerveztük magunkat. A könyvtár tehát Facebook messengeren épült, ott tudtunk ugyanis mindenkivel egyszerre beszélni és beosztani, hogy ki mikor dolgozik. Embertelen fizikai munkával, sok okos teológussal felraktuk valahogy a könyveket. A közösséggé válás, a családdá válás valahol így kezdődött. Az, hogy ez a könyvtár létezik és így létezik, ez nagy részben a hallgatók érdeme. Az első perctől bevonhatók voltak, fontos volt nekik, vérre menő vitákat folytattak egy-egy könyv elhelyezéséről. Én nem vagyok teológus, ezt a részt ők egészítették ki.
Zsengellér dékán úrral, és Püspök úrral is egyeztetve egy modern könyvtárat szerettünk volna létrehozni, így koncentrálni kezdtünk a 20. századra, az egyre inkább meghatározóvá váló új technológiákra, elektronikus adatbázisokra, e-könyvekre. Különösen közkedvelt az ATLA és a BibleWoks, több számítógépünk van, és természetesen wifi. Hallgató közelibbé szerettük volna tenni a kari könyvtárat, így egyrészt magyar nyelven is próbálunk könyveket beszerezni, illetve nemcsak kutatáshoz hozunk szakirodalmat. Emellett fontos, hogy megtartottuk Egeresi tanár úr koncepcióját, ami szerint a biblikum a fő, és ezt egészítettük ki azzal, hogy igyekszünk odafigyelni az arányokra, tehát az egyes szakokat átnézve próbálunk meg fejleszteni. Úgy igyekszünk működni, hogy napra készek legyünk.
A hallgatókkal való kapcsolat fontos, hiszen a legtávlatibb cél az, hogy a diplomát megszerezve ne hagyják el a könyvtárat, hanem merjenek visszajönni, és szívesen jöjjenek vissza akár doktoranduszként, akár lelkészként egy-egy igehirdetésre készülve. Emellett már nagyon jól működik, hogy nem általam terjed a híre, hanem egymás között mondják: „Gyere fel!” Van egy facebook oldal, ami ezt segíti. Egyre jobb és jobb lesz, mert már nem én csinálom! Egy teológus átvette, akinek olyan elektronikus íráskészsége van, ami nekem nincs. Elkezdett posztolni, és az ő stílusával ez működik!
Jó csapat van velem, persze a csapat kicsit mindig változik, hiszen vannak, akik abszolválnak, de vannak újonnan érkezők. Szakmailag talán nem olyan tökéletes, de a dolog működik, nagyon jól működik! Folyamatos fejlődés teológusokkal, ez a kulcs.”
És, igen, ha kedvet kaptál, látogass el kedvenc Kari Könyvtárunkba, és légy te is az ott tanulók népes családjának tagja! Köszönjük Erika, hogy ezt fáradhatatlanul csinálja, köszönjük hallgatók, hogy értünk dolgoztok!
Szerző: Varga Fanni, IV. évfolyamos teológia-lelkész szakos hallgató
